Sturman Márton apja Sturman Mátyás volt, akinek a birtokán több kohó és hámor működött, de nagy erdőségek és földbirtokok is a tulajdonában voltak. Az apa végrendeletében igazságosan osztotta meg a birtokot két fia, Márton és András között. Sturman Mártonnak már 21 évesen be kellett kapcsolódnia a birtok és a gyárak ügyeinek intézésébe. Munkaköréhez tartozott Gömör megye bejárása, és ennek során kiválóan megismerte a vármegyét, az ipar és a termelés helyzetét. Ezek az ismeretek is közrejátszottak abban, hogy meggyőzze a gömöri vasgyárosokat, hogy az abban az időben fellendülő vasipari keresletet csak termelőerőik egyesítésével, közös erővel való korszerűsítésével tudják kielégíteni. Saját bucakemencéi helyett nagyolvasztót épített, és a továbblépés érdekében hozta tető alá 1792-ben a Societas Massae Chalibeae nevű acélgyártó társaságot. A társaság ugyan egy idő után megbukott, de a közös erővel felépített vöröskői nagyolvasztó- és hámorüzem továbbra is sikerrel termelt. Sturman nem adta fel a közös fellépés érdekében tett erőfeszítéseit, és hosszas szervező munkája révén jött létre a Murányi Unió, amelynek az alapszerződését 1808. március 13-án írták alá a részt vevő Murány környéki vasgyárosok.
Az Unió üzemeiben végrehajtott korszerűsítések nyomán a gyártási kapacitás komoly mértékben megnövekedett, csak a faszénhiány jelentett gondot. Sturman az első egyesülésben nem érdekelt vasgyárosok között is folytatta szervező munkáját, és ennek eredményeként alakult meg 1810. február 16-án a Rimai Coalitio, amelynek részvényesei – a Murányi Unióval ellentétben – elsősorban nagybirtokos arisztokraták voltak. A Coalitio kezdettől fogva eredményesen működött, nyereségesen termelt. A Sturman család ózdi birtokán épült fel 1846–47-ben az Ózdi Vasgyár, de már Sturman Márton halála után.
Forrás:
- Remport Zoltán: Magyarország vaskohászata az ipari forradalom előestéjén (1800–1850)/Budapest: Montan-Press, 1995. 293–294.
- Vass Tibor: Rombauer Tivadar a gyáralapító (1803–1855)/ Ózd: Lajos Árpád Honismereti Kör, 1996. 10–11.