Rombauer Tivadar régi szepesi polgárcsalád sarja, 1803-ban, Lőcsén született. Gyermekkorát a Turóc vármegyében fekvő Prekopán töltötte, és alapfokú iskolai tanulmányait magánúton végezte. 1811-ben a lőcsei evangélikus líceum „gramatika” osztályába nyert felvételt, de középfokú tanulmányait a selmecbányai evangélikus líceumban fejezte be. 1822-ben kezdte meg felsőfokú tanulmányait a selmecbányai Bányászati Akadémián, ahol második évében sikerrel kérvényezte, hogy a bányászati és kohászati tanulmányok mellett az erdészethez kapcsolódó tantárgyakat is hallgathassa. A főiskolán kiemelkedő tanulóként 1825. június 1-jén szerezte meg bányamérnöki diplomáját.

Végzés után Rohoncon helyezkedett el, az ottani vasgyár gyakornokaként. Egy évvel később, 1826. február 1-jén a Munkácson és környékén fekvő Schöborn grófi uradalom ipari üzemeihez került. Rombauer eleinte a timsóművek igazgatója volt, de részt vett a vasipari üzemek fejlesztési munkálataiban is. 1829 és 1832 között az ő irányításával épült a selesztói nagyolvasztó, amely hamarosan 9000 bécsi mázsa nyersvasat termelt. Rombauer Tivadar már ekkor érdeklődött a fejlett kohászattal rendelkező országok vasipari tapasztalatai iránt, ezért tanulmányútra ment a poroszországi Gleiwitzbe.

A Rimai Coalitio vezetői már 1841-ben megkeresték Rombauert, hogy vállalja el az egyesület tisztfőnöki pozícióját. Rombauer Tivadar feltételekhez, komoly jogkörök megkapásához kötötte az ajánlat elfogadását, amitől a Coalitio egy ideig húzódozott, mígnem egy idő után már halaszthatatlanná vált a helyzet, és teljesítették a feltételeket. Rombauer 1843-ban foglalta el hivatalát Rimabrézón.

Rombauer Tivadar felelevenítette a Murányi Unió és a Rimai Coalitio szorosabb együttműködésére, illetve a „nagyobb szabású vaspályasín- és hengergyár” felépítésére vonatkozó elképzeléseket. A két egyesület mindezek előkészítésére Szathmáry Király Pált, Gömör vármegye főszolgabíráját, a Murányi Unió elnökét és Rombauer Tivadart tanulmányútra küldte.  A tanulmányút, majd az azt követő technológiai kísérletek sikeresek voltak, és az egyesület a közös vasfinomító gyár létrehozására szólította fel Gömör kohászati vállalkozásait.

E felhívás hatására jött létre 1845. május 14-én, Rimaszombatban, a Gömöri Vasművelő Egyesület.

Az új gyár helyszínéül Ózd  térségét jelölték ki.  Rombauer fő indoka az volt a helyszín kijelölésekor, hogy a felvidéki vasércbányákhoz és kohókhoz az Ózd környéki barnakőszén lelőhelyek közel feküdtek.  A gyár építési terveit Dobbs angol mechanikus készítette, és az építkezés 1846 áprilisában kezdődött el. Az Ózdi Vasgyár próbaüzeme 1847 végén indult el, de a teljes üzemmenet elérését az 1848. évi forradalmi események meghiúsították.

Kossuth jól ismerte Rombauert, aki az ő indítványára lett a magyar gyár- és kézműipar irányítója. Első tevékenységeként Pestre rendelte az ipari cégek vezetőit, hogy megtárgyalják az ország ipara előtt álló feladatokat. Kiemelten fontosnak tartotta többek között az acélgyártást. A hadiipart gyakorlatilag ekkor kellett megteremteni Magyarországon, első lépésként a pesti Hengermalmot és a Pesti Vasöntő és Gépgyár Társaság üzemeit alakították át fegyvergyárrá, de sorban egyéb gyárakat is bevontak. Rombauer felhívta a Gömöri Vasművelő Egyesület vezetőinek is a figyelmét a fegyvergyártásra való átállásra. A nehézségek miatt a Fegyvergyárat államosították, és ennek igazgatója – minisztériumi pozíciója megtartása mellett – Rombauer Tivadar lett.  Így kapott parancsszerű szerződést a Rimai Coalitio is gránátok gyártására.  Az ózdi gyár már nem volt ilyen készséges. Rombauer a puskacsőgyártást szerette volna megoldani Ózdon, de a vezetők gyakorlatilag akadályozták az ilyen irányú törekvéseket. A hadi helyzet változása miatt  a fegyvergyárat Nagyváradra (kis részét Ózdra) telepítették, és Rombauer  az egész úton végig vezette és irányította a konvojt. A gyárat részben a nagyváradi várban állították üzembe, de a hatékony működés már nem tudott megvalósulni. Ózdon sikerült beindítani a termelést, és decemberben 40–60 szekérnyi hadianyagot tudtak elszállítani onnan. Rombauer még tervezte az Ózdi Vasgyár bérbevételét is, de ez sem valósult meg, ezért a gépeket Pestre szállíttatta.

 

A világosi fegyverletételt követően elfogták Rombauer Tivadart is, de iparoslegénynek öltözve sikerült megszöknie.  1850 elején a magyarok alapította New Budán telepedett le. Azonnal elkezdte családja kiutazásának intézését, akik 1851-ben érkeztek meg hozzá. Tevékeny természete nem hagyta nyugodni, kiérkezése után szinte azonnal vasipari és bányászati kérdésekkel foglalkozott.  Ezt követően birtokot vásárolt Iowában, és farmergazdálkodással kezdett foglalkozni. Kossuth, amerikai útja során találkozott vele, és Rombauer még ekkor is javaslatokat terjesztett elő. 1855. november 12-én hunyt el.

 

Forrás:

• Vass Tibor: Rombauer Tivadar a gyáralapító (1803–1855)/Lajos Árpád Honismereti Kör, Ózd, 1996.
• Vass Tibor: Rombauer Tivadar fegyvergyári igazgató az 1848–49. évi szabadságharcban/Bányászati és kohászati lapok – Kohászat, OMBKE, Budapest, 1998.
• Vass Tibor: A gyáralapító Rombauer Tivadar (1803–1855)/Bányászati és kohászati lapok – Bányászat, OMBKE, Budapest, 1985. 118. évf. 11. sz. 482–48.