Könyvtárkultúra Ózdon a kezdetektől napjainkig

Az 1884. november 14.-én megalakult Ózdi Gyári Olvasó Egylet figyelmét hangsúlyozottan fordította az olvasás felé, hiszen szinte elsőként a pénztárba befolyt összegből – 98 koronáért-  60 db könyvet vásárolt. Mint Népkönyvtár működött 1902-ig, amikor felvette az Olvasó Egyleti Könyvtár nevet, s a könyvtárosi feladatokat a  gyári dolgozók vették át a tanítóktól. Az állandóan gyarapodó könyvkészlet 1909-re, a negyedszázados jubileumra 2316 kötetre nőtt, a kölcsönzések száma pedig meghaladta a négyezret. Egykorú feljegyzések alapján a könyvtár támogatására  több alkalommal rendeztek táncmulatságokat, az állományról pedig nyomtatott könyvjegyzékeket adtak ki.
Az 1924-ben felépült Olvasó Egyleti Székházban csak egy helyiséggel bírt a könyvtár, s bár az Egylet rendelkezett olvasószobával, azt csak újságolvasásra használták. Már 1884-ben előfizettek például a Budapesti Hírlap, Képes Családi Lapok stb. számaira. A könyvbeszerzést bizottság végezte. A könyvek állapotát szigorúan ellenőrizték. Az 1915-ös választmányi gyűlés kimondta, hogy aki a könyvet bepiszkolja, annak a fizetéséből bírságot vonnak le. A II. világháború után, az Olvasó Egylet megszűnését követően 1949-től társadalmi  aktívákkal kezdte meg működését a könyvtár Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezeti Könyvtára néven. Az akkori társadalmi, politikai elvárásoknak megfelelően – Könyvet mindenki kezébe! – üzemi letéti kölcsönző helyeket alakítottak ki. Ezek száma 1952-ben meghaladta a 40-et, melyek a szétforgácsoltság, a nehézkes csere, a sokszor nem megfelelő körülmények miatt az 1960-as évekre nagy részben megszűntek.  Nagyobb műhelykönyvtárak alakultak, támogatva a munkahelyi művelődés fontosnak tartott elvét.
A terjeszkedő könyvtár egyre nagyobb helyet igényelt, 1966-tól a galéria megépítésével megnyílt a szabadpolcos kölcsönzés lehetősége.
Kialakult a kézikönyvtár és beindult a gyermekkönyvtári tevékenység. Az évek során javultak a személyi feltételek is, melyre szükség is volt, hiszen 1963-tól az egész városra kiterjedő hatáskörrel, mint Városi – Üzemi Szakszervezeti Könyvtár működött.  A város  kulturális életében jelentős mérföldkő volt az 1967-es év, amikor a szakszervezeti és tanácsi könyvtárhálózat összevonásával létrejött az Ózdi Népművelési Intézmények (ÓNI). A tanácsi hálózat már az 1960-as évek elején szolgáltatott a Béke-telepen, Sajóvárkonyon, a Petőfi úton, Hódoscsépányon és Szennán.1969-ben ünnepélyes keretek között került átadásra a Béke-telepi Művelődési Ház, melynek emeletén kapott helyet az a könyvtár, amelyből a következő 2 évtizedben fokozatosan fejlődött ki a mai Városi Könyvtár.Az Ózdi Népművelési Intézmények felbomlott 1984-ben a felvetődő társadalmi, gazdasági változások nyomán, melyhez hozzájárult a könyvtári szakmai munka elvárt korszerűsítésének igénye. A Városi Tanács VB. a Kun Béla Művelődési Házban működő könyvtárra építve létrehozta  Központi Könyvtárát, amit a térség és a vonzáskörzet módszertani központjává nevezett ki.1985. január 1-től tehát élt és szolgáltatott a tanácsi hálózat. A Liszt Ferenc Művelődési Központban tovább működött a szakszervezeti könyvtár is, mely 1990-től  egyesületi illetve  alapítványi formában próbálta megteremteni működésének feltételeit egészen 1999-ben történt megszűnéséig. A könyvtár 50 ezer kötetes állománya városi szintű hasznosítást nyert, a Városi Könyvtár állományát éppúgy gazdagítva, mint a Városi Múzeumét. Az 1990-es éves elejére megszűntek az erőtlen városi fiókkönyvtárak, a szép emlékű Harmónia Könyvtár is bekerült a Városi Könyvtár központi épületébe. A Községháza, majd Tanácsháza szép, régi, patinás épülete 1988 óta méltó otthona a Városi Könyvtárnak, mely több mint 100 ezres dokumentumvagyonával a térség legnagyobb közgyűjteménye.

Ózd Város Önkormányzatának Képviselő-testülete 2007. július 1-vel Ózdi Művelődési Intézmények néven megalapította önálló költségvetési szervként új intézményét, melynek intézmény-egységei ÓMI Városi Művelődési Központ, ÓMI Városi Könyvtár és ÓMI Városi Múzeum (ma már Ózdi Muzeális Gyűjtemény és Gyártörténeti Emlékpark) s melyek önálló szakmai kompetenciával rendelkeznek és szolgálják a város és vonzáskörzete kulturális igényeit.

A téma iránt érdeklődőknek ajánljuk:

Vissza