György Józsefné (1939-2024)

Könyvtárunk nyugalmazott munkatársa György Józsefné, Fitos Ilona életének 85. évében, 2024. augusztus 10-én elhunyt. Életútja a múlt század második felében összefonódott városunk kulturális életével, a könyvtári tevékenység fejlődésével, változásaival.

Icu (a fiatal könyvtárosoknak Ica néni) 1939. augusztus 12-én született Ózdon, ahová mind az anyai, mind az apai ági felmenői a jobb élet reményében költöztek el az Alföldről, hogy a RIMA Ózdi Vasgyárában dolgozzanak. A II. világháborút kisgyermekként élte át, majd nehéz időszak köszöntött a családra. Édesanyja egyedül maradt vele és nővérével, mert az édesapja orosz fogságba került, ahonnan csak négy év múltán jöhetett haza.

1958-ban kötött házasságot a Szolnok megyei Nagykörűből származó György Józseffel, aki vasútmérnökként kezdett dolgozni a gyárban, majd az ÓKÜ Közlekedési Gyárrészleg vezetője lett. Nagy szeretetben nevelték gyermekeiket, 1959-ben született első gyermekük, Zsuzsanna. 1965-ben második gyermekét, Józsefet várta, amikor az ózdi József Attila Gimnázium levelező tagozatán érettségi vizsgát tett.

Az 1960-as évek végén az Ózdi Népművelési Intézmények Központi Könyvtárának felnőtt részlegében kezdett el dolgozni, mint öt órás kölcsönző könyvtáros. Munkája és gyermekei nevelése mellett levelező tagozaton népművelő- könyvtáros végzettséget szerzett. A tanulást később sem hagyta abba, tudásvágya, az új és korszerű ismeretek elsajátításának igénye egész életében végigkísérte.

Jelentős szerepe volt az 1970-es években oly népszerű országos, rádiós műveltségi és könyvtári vetélkedősorozatok ózdi lebonyolításában; 1974-ben ő volt a vezetője a húsz fős, harmadik helyezést elért felnőtt ózdi csapatnak.

Szakmai életútjának egy rövid, de jelentős szakasza volt, amikor 1974 decemberében kinevezték az Ózdi Népművelési Intézmények igazgatójává. Kiemelkedő szakmai teljesítményekkel bővelkedő évek voltak ezek! Az országban „Ózdi modellnek” is nevezett közös fenntartású intézmény szakmai kihívásai közepette a nagymúltú együttesek–Kohász Táncegyüttes, Fúvószenekar, kórusok– egymás után aratták hazai és nemzetközi sikereiket.

Erre az időszakra – 1980-1983 között – esett az Olvasó patinás épületének teljes körű felújítása. Az embert próbáló munka nagy feladatot rótt az intézmény minden dolgozójára, vezetőire, így rá is. Szakmai útja ezután visszavezette a szeretett könyvek, a könyvtár világába; az ÓNI felbomlása után az 1984 végén megalakult Városi Könyvtár tájékoztató könyvtáros munkatársa lett. Itt dolgozott 1994-es nyugállományba vonulásáig.

Rendkívül olvasott ember volt, legendás volt könyvismerete, műveltsége, sok fiatalnak segített az egyes témák ajánlott irodalmának összegyűjtésében, segítve ezzel szak-, évfolyam- vagy záródolgozataik megírását.

De nemcsak ők, hanem a fiatal könyvtárosok is sokat tanulhattak tőle, többek között olyan könyvtáros látásmódot, mely a széles látókörön és az átgondolt alaposságon nyugodott.

Nyugdíjba vonulása után is bejárt a könyvtárba, könyvekért, folyóiratokért. Nem zárkózott el a modern eszközöktől sem, nyugdíjasok számára szervezett tanfolyamon sajátította el a számítógép kezelését, saját gépet vásárolt és az interneten tájékozódott a világ dolgairól.

2001-ben megözvegyült, s 2012-ben szeretett édesanyját is elvesztette. Ezt követően, a Balaton közeli Tapolcára költözött, hogy közelebb legyen a lányáékhoz, mert a mindennapokban már segítségre szorult. Beiratkozott a város könyvtárába, melynek az egyik legszorgalmasabb látogatója lett, aki nagy hozzáértéssel választotta ki ott is az olvasnivalóit. Igazi könyvszerető ember volt, minden egyes könyvet, amit életében a kezébe vett, megbecsült, érdeklődéssel és szakértelemmel forgatott. Mikor a látása megromlott, hangos könyveket kezdett hallgatni és családtagjai is felolvastak neki.

Az idei év januárjától egyre jobban fogyott az ereje, s augusztus 10-én betegsége következtében elhunyt.

Zsuzsanna, a lánya mesélte: „Mikor az egyik alkalommal voltunk az orvosnál, azt mondta neki, hogy legjobban a hivatását szerette. Ez nagyon meghatott engem…

”Minket is, könyvtárosokat, akik együtt dolgozhattunk vele.

Nyugodjon békében, őszinte részvétünk, együttérzésünk a családjának.

A méltó búcsú fontos nekünk, itt maradottaknak. Mi, az Ózdi Városi Könyvtár nyugalmazott és mai munkatársai szomorúan és hálásan köszönünk el tőle október 1-én, kedden, 11 órakor az ózdi Gyári temetőben.

A képek – melyek végigvezetnek életútján – a családtól és a Városi Könyvtár Archívumából valók.