Könyvtári emlékek

Székely Éva születésnapján, avagy az akarat diadala(1927. április 3. – 2020. február 29.)Emlékszem, az olimpiai bajnok úszónő, a Nemzet Sportolója önéletrajzi ihletésű könyve, a Sírni csak a győztesnek szabad! 1981-es megjelenésekor nagy siker volt és igazi slágerkönyv lett belőle. Sok kiadást megért, a könyvtárban is sokan keresték, mindig előjegyzés volt rá.

Ő így írt erről:”… ’81 karácsonyára megjelent a Sírni csak a győztesnek szabad. Fogadtatása nagy meglepetés és csodálatos élmény volt számomra; örültem, hogy az emberek szeretik a könyvet és rajta keresztül engem is.”

A kötet legfelemelőbb részei közé tartozik, amikor beszámol arról, hogy az üldöztetés éveiben, amikor minden álma összeomlani látszott, milyen akaraterővel úszott, tornázott és sohasem adta fel a reményt.

A cím hamar szállóige lett, azóta is sokszor mondjuk: sírni csak a győztesnek szabad!

Székely Éva még két memoárt írt, Jöttem, láttam…vesztettem? és Megúsztam címmel.

A kiváló sportoló olvasmányosan, érdekesen írt, visszaemlékezéseit ma is érdemes elővenni, ajánlom mindenkinek, a könyvtárakból kölcsönözhető.

Én a Magvető Kiadó klasszikus, remek Tények és Tanúk sorozatában megjelent kiadást őrzöm.

Február 3. Könyvtári emlékek

Olvasom,hogy meghalt Béky László természetgyógyász, aki sokaknak adta át tudását könyveiben, rádió-és televízióműsoraiban, közönségtalálkozóin.2008 őszén az ózdi könyvtárban találkozhattunk vele egy érdekes előadáson, ahol a résztvevők személyre szabottan kaphattak tőle tanácsokat.Dedikált könyvét azóta forgatom és őrzöm.Nyugodjon békében.

Bánfalvi Lászlóné

Október 22. Könyvtári emlékek

Szomorúan olvasom a hírt, hogy Kustor Gyula földrajz-rajz szakos tanár, képzőművész is itt hagyott bennünket, s mint ahogy egykori munkahelye, az ózdi Újváros téri Általános Iskola emlékezik rá, már az égi vászonra fest…

Ő is részese volt a könyvtárosok ózdi családjának az elmúlt évtizedekben, hiszen felesége, Tokaji Magdolna – aki már sajnos 12 éve nincs köztünk- könyvtáros kollégánk volt, kinek emléke máig szívünkben él.

Most már együtt vannak ők ketten örökre, s boldogan követik onnan fentről szeretett lányaik, Pannika, Kata és unokáik életét.

Sokszor találkoztunk a könyvtárban, s a mai napig hallom Magdi hangját, ahogy életük örömeiről, gondjairól mesél.

Tudtunk róla, hogy a természetjárás szerelmese és figyelemmel kísértük képzőművészeti munkásságát.Nemcsak az Ózdi Vizuális Csoport –melynek a korai időktől tagja volt – csoportos kiállításain láthattuk képeit, több alkalommal adtunk helyet egyéni kiállításainak, így 2011 őszén is láthatóak voltak festményei a könyvtárban.

Ma, ha bárki felkeresi az intézmény honlapját, vagy lapozza a könyvtári rendezvények meghívóit, egy könyvet formázó logóval találkozik, mely már több évtizede reprezentálja az ózdi könyv-és könyvtárkultúrát.

A logót egy negyedszázada tervezte Kustor Gyula a könyvtár számára, az Ózdi helytörténeti kutatók rendezvénysorozat logójával együtt.

Szimbolikája egyszerűségében is nagyszerű, hiszen a nyitott könyv formája mindenki számára érthető üzenetet hordoz: azt közvetíti, hogy a könyvek és az azokat őrző könyvtár mindenki számára elérhetőek. A könyv lapjai pedig úgy nyílnak ki, mint ahogy a fény felé igyekszik a fa, vagy, ahogy az emberi elme az egyre több tudás megszerzésére törekszik.

Köszönjük Gyula! Emléked velünk marad, részvétünk a családnak.Nyugodj békében.

Az érdeklődők figyelmébe ajánlom az Ózdi Vizuális Csoport 2014.évi nyíregyházi csoportos kiállításáról készült interjút, melyben Kustor Gyula is beszél képzőművészeti indíttatásáról és pályafutásáról: http://kulturszalon.hu/…

A képeken a 2014. évi kiállításon készült fotó, a 2011.évi kiállítás meghívói és a könyvtári logó látható.

Bánfalvi Lászlóné

Szeptember 11. Könyvtári emlékek

2004-ben volt szerencsém találkozni vele az Ózdi Városi Könyvtárban. Maszat-hegyi kalandok című találkozóján gyerekek és felnőttek egyaránt kíváncsiak voltak a díjnyertes fiatal gyermekkönyv íróra.Már akkor feltűnt sajátos, egyéni látásmódja, írásainak sokszor különös nyelvezete, szerethető stílusa.Ennek is már közel húsz éve…

Bánfalvi Lászlóné

Május 24. Könyvtári emlékek

A tegnapi napon a Gyári temetőben szerettei és tisztelői, barátai és ismerősei elköszöntek Talián Istvánné Nágel Ágnestől (1945-2022), akit oly sokan ismertek Ózdon. Ő is szinte mindenkit ismert, mindenre emlékezett, mindenkinek segített és elvitte magával azt a rengeteg tudást szeretett szülővárosáról, mely a sajátja volt.

Őseitől örökölte, otthonról hozta a művelődés, a kultúra szeretetét, mint ahogy ő maga írta: „Apám, nagyapám, dédapám sorsa, műveltsége, munka-és kultúraszeretete, tisztelete… a könyv, a kultúra, a sport, az Olvasó láthatatlanul is összekötötte az embereket.”

Könyvtárunk segítője volt régi könyvtártörténetünk feltárásában az évekig tartó munka során azzal, hogy a tulajdonát képező, édesapja, Nágel Ferenc, Olvasó Egyleti jegyző hagyatékából megmentett írásos-és fotódokumentumokat rendelkezésünkre bocsájtotta. Mindezért „Örökös könyvtári tag” címet kapott a kollektívától, de ismeretségei révén támaszkodhattunk rá Nekézsenyben is, a Szeleczky Zita színművésznőhöz kötődő emlékek megőrzésében éppúgy, mint a Szeleczky Zita nekézsenyi emlékezetét feldolgozó könyv megírásában.

S mennyi mindent tett még! Szerepet vállalt a régi Bolyok és Vasvár értékeinek, a régi Bolyoki temetőnek, az ottani német katonasírnak a megmentésében.

Szabó Magda sorai hűen jellemzik őt:

„Hinni szeretnék a könyv betűiben,

A madarak dalában, a tiszta levegőben,

Hinni a szóban, a segítő kézben,

Hinni szeretném,

hogy van miben hinnem.”

Hiányozni fog, béke legyen vele. Részvétünk a családnak.Néhány képpel búcsúzunk.

Szeretettel

Bánfalvi Lászlóné

Április 13. Könyvtári emlékek

Szomorúan olvasom, hogy ma hajnalban, 98 éves korában meghalt dr. Gerő Gyula, könyvtáros, könyvtártörténész, a magyar könyvtári kronológia tudora, szakmai folyóiratok szerkesztője.

Volt szerencsém hallgatni előadásait, találkozni vele különféle könyvtári programokon és néhány alkalommal levelet is váltottunk. Megtiszteltetés volt számomra, hogy az ózdi könyvtártörténeti munkámat ismerte és fontosnak tartotta.

2005 májusában az ózdi Városi Könyvtárban a 120 éves ózdi könyvtárkultúra jegyében rendezett, a megye könyvtári múltjával foglalkozó Könyvtári értékek – könyvtári emlékek című tanácskozáson előadást tartott, mely alkalommal, mint mindig, mindenhol, a hazai könyvtártörténet-írás fontosságát hangsúlyozta.2021-ben az ő közreműködésével születhetett meg Borsod-Abaúj-Zemplén megye könyvtártörténeti kronológiája, benne az ózdi könyvtárkultúra legfontosabb eseményeivel.

Szeretettel és tisztelettel gondolok rá, a szakma iránti szeretetére, elhivatottságára, hihetetlen munkabírására.A Magyar Könyvtárosok Egyesülete 95. születésnapján ezzel az írással köszöntötte:https://mke.info.hu/…/Ger%C5%91-Gyula-95-2020.02.13..pdf

Nyugodjon békében, hiányozni fog…

Bánfalvi Lászlóné

Március 24. Könyvtári emlékek

A Honismeret Napjára

Olvasom, hogy 2022. március 26-án, szombaton 11 órakor kerül sor Hét településen -ahol született-, Ujváry Zoltán néprajzkutató professzornak Kövér József debreceni szobrász által készített mellszobra ünnepélyes avatására.

Erről a hírről eszembe jut a 2000. évi ünnepi esztendő, a Millennium éve, amikor az ózdi könyvtári rendezvények mind e köré a különleges, jelentős évforduló köré szerveződtek.

Ilyen volt az akkori, 71. Ünnepi Könyvhét rendezvénysorozata is „Ezredvégi múltidéző” címmel, melynek mottója egy, Illyés Gyulától származó megidézett gondolat volt: „Kinek múltja nincs, jövőbe sem láthat…”

Ma is megtisztelő az akkor könyvtárunkba látogató neves vendégek névsorát felidézni!

Köszönthettük Csorba Csaba történészt, régészt, aki több előadást is tartott, regélő várainkról gyerekeknek, a tatárjárásról pedagógusoknak és bemutatta új könyvét is.Közönségtalálkozóján Paládi-Kovács Attila etnográfus, egyetemi tanár munkásságáról és ózdi indíttatásáról beszélt.Az Ózdi helytörténeti kutatók sorozatunkban Molnár Mihályt, a múltidéző fotográfust mutattuk be.

Gömöri és Ózd környéki népi hagyományok című programunkon pedig Ujváry Zoltán néprajzkutatóval, a KLTE Néprajzi Tanszék egyetemi tanárával, a Gömör néprajza című kiadványsorozat szerkesztőjével találkozhattunk, mely sorozat könyvei a Helyismereti gyűjteményünk becses darabjai.

Az érdekes beszélgetéskor készült fotón a professzor úr mellett kedves, nem feledett kolléganőm Tokaji Magdolna van, aki a programot moderálta.

Tisztelettel és megbecsüléssel emlékezünk Ujváry Zoltánra, Gömör hagyományainak őrzőjére és közreadójára!

A mai jeles napon, a Honismeret Napján pedig minden kutatónak, közreadónak, őrzőnek, aki bármilyen módon, bárhol tesz azért, hogy múltunk ne menjen feledésbe, munkájához kitartást, elfogadást és jó erőt, egészséget kívánok!

Bánfalvi Lászlóné

Febuár 17. Könyvtári emlékek

Ma tudatta a szomorú hírt Kerékgyártó Mihály (köszönet érte), hogy ismét elment egy régi, kedves ismerős, Csépányi Ottó (1930-2022) mérnök, művészember, aki nemcsak az ecsetet kezelte mesterien, hanem a tollat is, hiszen több száz festménye mellett számos irodalmi művet is írt.

Nagyon sajnálom. Személyesen is jól ismertem, hiszen évtizedekig egy házban laktunk Ózdon, a férjemnek pedig közel 10 évig a munkatársa volt az ózdi kórházban. A Városi Könyvtárban is találkoztunk sokszor a Szép Szó Irodalmi Kör összejövetelein, hiszen együtt élt benne a festészet és irodalom szeretete.

Több kiállítása is volt Ózdon, a könyvtárban legutóbb 2015 őszén, melynek általa adott címe akár ars poeticának is megfelel: “… ALKOTNI CSAK ALÁZATOS SZÍVVEL LEHET, KÜLÖNBEN A MŰ HAMISÍTÁS.”

Ez alkalomból a könyvtárnak adományozott képe (Tél) becses darabja a helyi alkotók munkáit tartalmazó gyűjteménynek és ma is látható az intézményben.

Családunk is két festményt is kapott tőle ajándékba, most már mondhatom, hogy emlékül.

Nyugodjon békében.

Kerékgyártó Mihály két róla szóló cikkét és a könyvtár 2015. évi kiállításán készült néhány fotót ajánljuk figyelmükbe:

http://www.ozdimagazin.hu/kultura-szinhaz-2015_10_09…

https://www.boon.hu/…/kuldjon-hirt-az-ozdi-csepanyi…

Bánfalvi Lászlóné

Január 16. Könyvtári emlékek

A rovatban most először látható „mozgókép”, nevezetesen egy 1950-ben készült filmhíradó részlete a Nemzeti Filmintézet Filmhíradók online portáljáról.Ez az adatbázis igazi kincsesbánya, akit érdekel, többet is megtudhat róla a Mi ez? című rovatban.Számomra azért is rendkívüli ez a film, mert megelevenedik rajta az 1950-es évek sajátos világa az akkori Olvasóban.Az ózdi könyvtárak története már megjelent 2007-ben ( Bánfalvi Lászlóné: Az ózdi könyvtárkultúra története 1. A kezdetektől 1949-ig), de még tartozásszámba megy a folytatás, legalábbis az ózdi könyvtártörténet egy következő szakaszának feldolgozása.Az anyaggyűjtés már évek óta folyik, a munka hamarosan elkezdődik.

Bánfalvi Lászlóné

https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=10417&fbclid=IwAR11ciGjYiWAgCm_6Jl1M1gM_-fxoHCyCHJ5ylUL01v2MFsdHMN4xM5JXXwhttps://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=10417&fbclid=IwAR11ciGjYiWAgCm_6Jl1M1gM_-fxoHCyCHJ5ylUL01v2MFsdHMN4xM5JXXw

December 8. Könyvtári emlékek

Korényi Lajos emlékére

Olvasom, látom a hírekben, hogy nemrégiben emléktáblát avattak Ózdon Korényi Lajos (1922-2011) az ózdi zeneiskola alapító igazgatójának, zenetanárnak, Ózd város díszpolgárának tiszteletére.

Korényi Lajos kiemelkedő alakja volt az ózdi zenei életnek, aki generációkat oktatott a zene szeretetére és a zenélés örömére.

Talán kevéssé ismert, hogy megírta és közzé tette az ózdi zenei élet, különösen az ózdi zeneiskola történetével kapcsolatos anyaggyűjtését és kutatásait.

Családi könyvtárunk helytörténeti kiadványai között két kiadványa is van.Az egyiket 2003-ban állította össze a zeneiskola megalakulásának 50.évfordulójára, majd 2007-ben jelent meg ennek kibővített, Fotóalbummal ellátott változata.

Büszke vagyok rá, hogy ez utóbbit Lajos bácsi kézjegyével is ellátta!

Mindkét kiadványról jelent meg ismertetés a Lakóhelyünk Ózd 14. és 16. számaiban. Ez utóbbit lefotóztam, de az Olvasó honlapjáról le is tölthető.Munkájának mottója ma is érvényes:

“Nem lehet egészen boldog ember, akinek nem öröm a zene. Erre az örömre azonban tanítani kell az emberiséget.” (Kodály Zoltán)

Korényi Lajos munkája az ózdi Városi Könyvtár Helyismereti gyűjteményében kölcsönözhető.

Bánfalvi Lászlóné

November 10. Könyvtári emlékek

Olvasom, hogy 2021. november 13-án a Domaházi Hagyományőrző Egyesület fennállásának 50. évfordulója tiszteletére „Domaházi torony de messzire ellátszik” címmel nagyszabású ünnepségre kerül sor, két helyszínen. A kiállítás megnyitóját a Digitális Erőműben, a jubileumi gálaműsort az Olvasó színháztermében tartják, melynek fellépői között örömmel fedeztem fel a Nekézsenyi Hagyományőrző Pávakört és Citerazenekart is.

A kiállítás megnyitó egyik résztvevője az általam nagyra becsült és tisztelt Elek Menyhért, nyugalmazott iskolaigazgató, az együttes alapítója, egykori vezetője lesz, aki térségünk kulturális életének egyik ikonikus alakja.

Több alkalommal volt szerencsém találkozni vele az ózdi Városi Könyvtárban, mert mint helyismereti kutatónak, három Domaházával kapcsolatos könyve bemutatójára is a könyvtárban került sor.

1997-ben „ Az a híres domaházi menyecske” címmel kiadta a domaházi népdalokat, mely írásba-kottába öntve megőrzi majd az összegyűjtött legszebb dalokat.

2010-ben „Domaháza ékszerdoboza”- A domaházi római katolikus egyházközség története című munkája jelent meg.

2011-ben a 40. évfordulóra látott napvilágot a „Domaházi torony de messzire ellátszik”- A domaházi Hagyományőrző Egyesület története, műsorai című összefoglaló könyve.

Írt egy részanyagot a Feszty Masa című monográfiába is, melyben az idős korában Domaházán letelepedett és alkotó festőművész ottani éveit dolgozta fel.

A közelmúltban többször találkozhattam vele Egerben, ahová ő is költözött és nagy örömömre ott volt Nekézsenyben is a 2019.évi Hagyományőrző Napon, amikor több népzenei együttes –köztük a domaházi- segítségével újra életre kelt a legendás 1978-as lakodalmi játék a „Röpülj páva” vetélkedőből.

Jó egészséget kívánok kedves Elek Menyhért!

A Domaházi Hagyományőrző Egyesületnek pedig kívánom, hogy legyen részük további szakmai sikerekben, mindannyiunk örömére.

Bánfalvi Lászlóné

Képek: ÓMÉK-Olvasó; Városi Könyvtár Ózd; Nekézseny Község Archívuma

A „Domaházi torony de messzire ellátszik” című könyvről ajánlom Alabán Péter írását: http://epa.oszk.hu/…/EPA03286_palocfold_2012_6_091-093.pdf

Október 19. Könyvtári emlékek

Fél évszázad

Ifjúkori képem az 1970-es évek elején készült az ózdi Béke-telepi Kun Béla Művelődési Ház előtt, ahol dolgozni kezdtem.

Szinte hihetetlen, hogy 1971 őszétől több évtizedet töltöttem el a város könyvtáraiban, különféle munkakörökben és beosztásokban.

Az azóta eltelt fél évszázad óriási változásokat hozott nemcsak a könyvtárkultúrában, hanem művelődési, olvasási szokásainkban is.Jó érzéssel gondolok vissza arra, hogy kedves könyvtáros kollégáimmal, nagyszerű elődök nyomdokain haladva nemcsak követni tudtuk a szakma újabb-és újabb trendjeit, hanem sokszor elébe is mentünk azoknak.

Visszagondolva a pályámra, elmondhatom, hogy életem egyik ajándékaként, könyvtárosként azt csinálhattam, amit szeretek. Ma sem tennék másként…

Október 13. Könyvtári emlékek

Négy éve viseli a nekézsenyi Közösségi Ház Balogh Béni író nevét, tavalyi bejegyzésemmel idézem fel az ünnepet.A Balogh Béni Emléknapon nemcsak az íróra emlékeztünk, hanem átadhattuk a Nemzeti Kulturális Alap pályázati támogatásának segítségével felújított könyvtári szolgáltató egységünket is, melyet Riz Gábor országgyűlési képviselő és dr. Prokai Margit megyei könyvtárigazgató adott át. A kibővített – hiszen elkészült a Gyermekkuckó is – és megújult könyvtár átadása egy nagy munka utolsó állomása volt.Köszönet az ózdi Városi Könyvtárnak a nekézsenyi könyvtári szolgáltatás akkor már több mint egy évtizedes támogatásáért!

Bánfalvi Lászlóné

https://www.facebook.com/nekezseny/posts/3006434236286341

Október 6. Könyvtári emlékek

Három könyvtáros és egy torta… Pontosan ma öt évvel ezelőtt az Országos Könyvtári Napok keretében, az ózdi Városi Könyvtár egyik nagy sikerű “Kitekintő – Ablak a térségre” rendezvénysorozata eseményén a könyvtár Rendezvénytermében.A “Nekézseny bemutatkozik” című programon két kedves kolléganőmmel – balról jobbra: Selmeci Attiláné Erika, jómagam és Csörgőné Csépányi Krisztina-

De jó volt!

A rendezvény is, a torta is!

Bánfalvi Lászlóné

Szeptember 20. Könyvtári emlékek

Már több alkalommal is írtam az ózdi származású íróról, kritikusról, Haklik Norbertről, akivel 2002-ben találkozhattam az ózdi Városi Könyvtárban – Olvasás Éve: Utam az irodalomhoz program-

A nemrégiben megjelent Mona Lisa elrablása című regénye kapcsán ajánlom a vele megjelent egyik interjút.Emlékeztetőül az előző posztok és egy ismertető az új könyvéről.

https://www.facebook.com/laszlone…/posts/144656280224020

https://www.facebook.com/laszlone…/posts/163227615033553https://www.facebook.com/laszlone.banfalvi.395/posts/589941529028824

https://konyvterasz.hu/brunn-es-a-kameleon/

Bánfalvi Lászlóné

https://konyvterasz.hu/a-szabadsagert-megerte…/

Szeptember 15. Könyvtári emlékek

Ex librisek az ózdi könyvtárban

Olvasva az alábbi cikket, eszembe jut egy ex libriseket bemutató kiállítás a 2000-es évek elején az ózdi Városi Könyvtárban, mely a Putnoki Holló László Galéria jóvoltából került hozzánk.

A Galériának pedig 2008-ban, majd 2010-ben Imolay dr. Lenkey István (1941–2019) teológus, könyvtáros, magyar–történelem szakos tanár, könyv- és kiadványszerkesztő, művészeti szakíró, helytörténész, műgyűjtő adományozta a kisgrafikákat.

Műgyűjteményében olajfestmények, rézkarcok, fa- és linómetszetek, tűzzománc képek, üvegfestmények, kerámiák is helyet kaptak, emellett éremgyűjtéssel is foglalkozott. A képzőművészet területén kezdettől fogva különös figyelemmel kísérte a grafika, ezen belül a kisgrafika világát.

Putnokon már gyerekkorában megismerkedett a könyvjegyekkel, az ex librisekkel, melyekből közel 1000 darabot adományozott az intézménynek.A Pro Gömör –dijjal is kitüntetett sokak által szeretett és tisztelt kutatóról, lelkész-könyvtárosról bővebben: http://ki2.oszk.hu/…/07/egy-lelkesz-konyvtaros-halalara/

https://pimblog.blog.hu/2021/09/15/ex_libris_konyvtar?fbclid=IwAR2U5MzhhgITia4w7ofQ2vsJmd3BQ9qnarjvgkdQKvaC34YhZd5peCM5SBc

Bánfalvi Lászlóné

Szeptember 2. Könyvtári emlékek

Örömmel olvasom, hogy holnap újra nyílik az Ünnepi Könyvhét Ózdon az Európa téren, a Civil Ház előtt. Erről eszembe jutnak azok a könyvhetek, amikor szintén ezen a helyszínen volt a városban a könyvünnep. Két alkalommal adott helyet Ózd a Könyvhét megyei megnyitójának, az 1986-os volt az egyik.Akkor már Városi Könyvtár voltunk, otthonunk a Kun Béla Művelődési Házban volt, mely előtt adott volt a tér, hogy Könyvestérré váljon.Nagy könyvünnep volt az 1986-os, melyet az elkövetkezendő években több is követett a téren, majd más helyszíneken…A fényképeket nézegetve néha elszorul a szívem. Sok ismerőst, kedves arcot látok- számomra a legkedvesebbeket is-, de szép számmal olyanokat is, akik már nincsenek köztünk… Szólt a zene, írók, költők, helytörténészek dedikáltak a téren, válogattunk az újdonságkötetek közt …Szép volt, kedves emlék.Látva a Városi Könyvtár idei gazdag programját, újra eltölt a bizonyosság: a sokat emlegetett változó világunkban is mindig lesznek, akik tollat – manapság sokan billentyűzetet – ragadnak, hogy leírják érzéseiket, gondolataikat, vagy akár közzétegyék sok éves helytörténeti kutatómunkájuk eredményét.Biztos vagyok abban is, hogy mindig lesznek olvasóik is.Kívánom a szervezőknek, hogy sikeres legyen az idei ózdi könyvünnep.(A képek az 1986. és 1987. évi könyvünnepeken készültek.)

Bánfalvi Lászlóné

Június 8. Könyvtári emlékek

A képen az Ózdi Városi Könyvtár logója látható, mellyel évek óta találkozhatnak a könyvtár-és irodalombarátok különféle meghívókon és kiadványokon.

Negyedszázada tervezte a könyvtár számára – az Ózdi helytörténeti kutatók rendezvénysorozat logójával együtt -, Kustor Gyula ózdi képzőművész, az Újváros Téri Általános Iskola ma már nyugalmazott földrajz- rajz szakos tanára, kedves kolléganőnk, Tokaji Magdolna párja, aki sajnos, nagyon korán hagyott itt bennünket.

A logó szimbolikája egyszerűségében nagyszerű, hiszen a nyitott könyv formája mindenki számára érthető üzenetet hordoz: azt közvetíti, hogy a könyvek és az azokat őrző könyvtár mindenki számára elérhetőek. A könyv lapjai pedig úgy nyílnak ki, mint ahogy a fény felé igyekszik a fa, vagy, ahogy az emberi elme az egyre több tudás megszerzésére törekszik.

A logón a nyitott könyv alatt az elmúlt évtizedekben sokféle elnevezése jelent meg a könyvtárnak. A jövőben egy alig több mint egy évtizedes, kényszerű kitérő után, az ózdi művelődés új szervezeti felépítése révén, újra önálló intézményként, mint Ózdi Városi Könyvtár szolgálja olvasóit.

Szeretettel kívánok jó munkát, szakmai sikereket és sok-sok olvasót!

Bánfalvi Lászlóné

Március 30. Könyvtári emlékek

A könyvtári közösségek- Irodalmi Kör, könyvtári nyugdíjas klubok, gyermek könyvbarát klubok- a Költészet Napján és egyes irodalmi programokhoz kapcsolódva évről-évre helyeznek el koszorút az emléktáblánál tisztelegve a költő munkássága előtt.

Százhúsz éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító

Az ózdi református parókia falán 1972 októbere óta emléktábla hirdeti, hogy Szabó Lőrinc költő 1946-ban az itteni református lelkész, Dóczy Antal vendége volt.

A tábla szövege:

ÓZD VÁROSI TANÁCS

A költő Dóczy Antal református lelkész meghívására – az akkori református egyház kezdeményezése nyomán, mellyel a háború után nélkülöző írókat, költőket lehetett ilyen módon támogatni-, 1946 szeptember elejétől október közepéig vendégeskedett a parókián.

Visszaemlékezése szerint ebben az időszakban a ‘tücskeivel’ foglalkozott, a Tücsökzene versciklus verseiből mintegy húszat itt írt.

„Aranyos barátaim azok a református papék!”- írta később egy levelében a költő, aki ózdi tartózkodása alatt az Olvasóban irodalmi estet is tartott.

Dóczy Antal sokáig őrizte az ÓZDI TÜCSKÖK című verses gépiratot a költő meleg hangú dedikációjával.

Bővebben: Könyvtárak és irodalmi emlékek az ózdi kistérségben.

Ózd, ÓMI, 2010

A költő nevét egy azóta megszűnt általános iskola is viselte Ózdon. A képeken egyik kedves könyvem, a borítón Bernáth Aurél Szabó Lőrinc portréjával, az emléktábla és egy koszorúzás mozzanata – a képen Benyhe Attila pedagógus és Lezákné Hajdú Enikő református lelkipásztor – (szempontom.blogspot.com)

Bánfalvi Lászlóné

Március 30. Könyvtári emlékek

A Nagy Könyv olvasásnépszerűsítő mozgalomnak (2005) Békés Pál volt az ötletgazdája. Ennek kapcsán megyénkben is járt, hiszen a programot a könyvtárak bonyolították.Ime a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár akkori Hírlevele a játékról, annak 13-14. oldalán az ózdi rendezvényekről is beszámoltunk.

https://www.rfmlib.hu/…/konyvtari_hirlevel_2006maj.pdf

Jó játék volt- köszönet érte Békés Pálnak-, aminek a végén az Egri csillagok lett az ország legkedveltebb regénye.

https://wmn.hu/kult/54779-a-nagy-konyv-ami-mar-soha-nem-keszulhet-el–bekes-pal-szuletesnapjara?fbclid=IwAR1OZN97tc6STe2zHkhInSBiJtcpaXUdrcG2Kz_CCvYJZrPASg5Y_F8pkHA

Lászlóné Bánfalvi

Március 14. Könyvtári emlékek

Ünnep előtt…

Holnapi nemzeti ünnepünk kapcsán két emlékemet idézem fel.Évekig dolgoztam a Városi Könyvtárban, s miután az Ózd városi Március 15.-i ünnepségeknek az egyik helyszíne a könyvtár előtti Petőfi tér- a másik az Ózd-Hódoscsépányi ’48-as emlékműnél van, szintén Petőfi alakjával, ami egy külön posztot is megérne-, így sok alkalommal voltam részese a megemlékezések előkészítésének és lebonyolításának.Az épület előtt álló Petőfi szobrot 1949. március 15-én avatta az akkor várossá lett Ózd. Érdekesség, hogy a szobrot az a Blaskovics Ferenc (1903–1969) leplezte le, aki éppen aznap vette át polgármesteri kinevezését.Alkotója Mikus Sándor (1903-1982), a korszak elismert és sok megbízással bíró Kossuth-díjas szobrásza volt, kinek a Sztálin szobrát döntötték le 1956-ban Budapesten.A Petőfi szobor az akkor Tanácsházaként funkcionáló épület előtti kis, virágos pihenőparkban kapott helyet. A magas talapzaton álló egész alakos bronzból készült szobor talapzatán a PETŐFI 1848-1948 felirat olvasható.2006-ban a városrész rehabilitációja során, az „Ózd: Új városrész születik” pályázati program keretében került sor az épület előtti egész terület átépítésére. A kialakított tér központi eleme a Hegyhát Metall Kft. által restaurált, a terv szerint áthelyezett Petőfi szobor lett, melyet egy dísztér és a hozzá kapcsolódó sétányok öveznek, szép térkövezéssel, térbútorzattal és a gazdag növényzettel.A mindenkori megemlékezések, a később kialakított impozáns tér, a Városi Könyvtár ünnepre felöltöztetett patinás épülete, az évről-évre szebb és gazdagabb műsor, a virágkoszorúk özöne a szobor talapzatánál mind kedves emlék mindazoknak, akik az elmúlt évtizedekben kokárdát feltűzve eljöttek a megemlékezésekre. Remélem, az ünnepségek sora jövőre folytatódhat.A másik emlékem egy emléktábla, mely előtt nap, mint nap elhaladtam, belépve a könyvtár épületébe.Az épület bejáratának bal oldali belső falán található egy kisebb méretű márvány emléktábla, melyet az 1848/49.évi forradalom és szabadságharc 100. évfordulója emlékére lepleztek le 1948-ban.A tábla középső részén a Kossuth címer és a két dátum látható, körben a Centenáriumra utaló felirat, a tábla alsó részén pedig állíttatóként ÓZD KÖZSÉG KÖZÖNSÉGE szöveg szerepel.

Forrás: Bánfalvi László: “Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag… Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ismert alakjai és emlékei Honismereti pályamunka. Istvánffy Gyula Honismereti gyűjtőpályázat 2017-2018+6

Bánfalvi Lászlóné

Március 07. Könyvtári emlékek

A Nőnap elé…Az első nő, aki könyvtárosi munkát végzett Ózdon2007-ben Az ózdi könyvtárkultúra története 1. A kezdetektől 1949-ig címmel jelent meg az ózdi könyvtártörténetnek az Ózdi Olvasó Egylet könyvtára 1884-1949 közötti időszakával foglalkozó munkám.Ennek egyik fejezete a könyvtárosokkal foglalkozik, akik többnyire vasgyári tanítók, rimai tisztviselők voltak és megbecsült tagjai az egyleti tisztségviselőknek, akiket a közgyűlés választott három évre. Mint választmányi tagok kötelesek voltak részt venni a választmányi üléseken, ahol tanácskozási és szavazati joggal bírtak. Tagjai voltak a könyvvásárló bizottságnak, amely a beszerzést végezte. Tiszteletdíjukat minden évben a közgyűlés állapította meg.Munkájukat elkötelezetten végezték, legjobb tudásuk szerint gondozták az állományt, óvták a könyveket, alakították a könyvtári környezetet és nagy szerepük volt az olvasáskultúra terjesztésében.A könyvtári munkát végző férfiak közé 1935-ben került az első nő, melyről a korabeli egyleti jegyzőkönyv tájékoztat.„1935. júniusában a választmányi gyűlés foglalkozott Luczák Géza egyleti tag indítványával, melyben kéri, hogy segédkönyvtárosok beállításával gyorsítsák meg a könyvkiadást. A választmány elhatározta, hogy a könyvtárban a könyvtárosok mellé alkalmaz egy kisegítő könyvtárost. „… Minthogy a könyvkiosztásnál már eddig is Óberth Margit, egyik könyvtárosunk leánya segédkezett atyjának, teljesen önzetlenül, a választmány továbbra is őt alkalmazza és részére 120 pengő évi tiszteletdíjat állapít meg.” Óberth Margit volt tehát Ózdon az első nő, aki könyvtárosként dolgozott, tiszteletdíjasként szolgálva az egyleti könyvtár olvasóit.Példáját az elkövetkezendő évtizedekben sokan követtük, mi, ózdi könyvtárosok…Forrás: Bánfalvi Lászlóné: Az ózdi könyvtárkultúra története 1. A kezdetektől 1949-ig. Miskolc, II. RFMK, 2007. 47. l.Kép: Pinterest

Bánfalvi Lászlóné

Február 23. Könyvtári emlékek

“A művész számára fontosabb, amit egy dologról érez, mint az, amit tud”(Bodor Ádám)Tegnap ünnepelte nyolcvanötödik születésnapját Bodor Ádám Kossuth-díjas író, a nemzet művésze. Évtizedek óta az egyik legnépszerűbb írónk, akinek az 1992-es Sinistra körzet című műve hozta meg a szakmai sikert.2010 március végén Ózdon is járt a Városi Könyvtárban egy író-olvasó találkozón, melyre egy TÁMOP-os pályázat – Megyei Tudástár kialakítása: Borsod-Abaúj-Zemplén megye könyvtári hálózata nem formális és informális képzési szerepének erősítése az élethosszig tartó tanulás érdekében -keretében került sor. A pályázatban a megyei könyvtár irányításával öt városi intézmény vett részt.A programon belül a Kortársaink a magyar irodalomban sorozat vendége volt többek között pl. Oravecz Imre költő mellett Bodor Ádám író is.A találkozó az író munkásságát ismerő olvasók öröme mellett, segítséget nyújtott a középiskolásoknak is az érettségire való felkészülésben.Jó erőt, egészséget kívánunk Bodor Ádámnak.A képek 2010. március 29-én készültek az ózdi ÓMI Városi Könyvtár Rendezvénytermében: https://www.rfmlib.hu/tamop/sites/hirek_ozd.html

A könyvtári rendezvényről:https://www.rfmlib.hu/…/sharprfmlibhu_20101118_140331.pdf

Az íróról bővebben:https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/bodor-adam…https://nullahategy.hu/a-muvesz-szamara-fontosabb-amit…/

Bánfalvi Lászlóné

Október 30. Könyvtári emlékek

A ma egy éve közzétett bejegyzés kapcsán két könyvtári emlék jutott eszembe.Az egyik egy kiállítás az ózdi Városi Könyvtárban, 2010-ben. “Aranygombos Telkibányától a Borsodi Szénbányákig” címmel rendeztünk kiállítást Bárdos Viktor közgazdász, a volt Ózdvidéki Szénbányák ny. gazdaságvezetője miniatűr könyvgyűjteményéből. Azóta már Bárdos Viktor sincs köztünk, szívesen emlékszem rá, mint kedves szomszédunkra is, hiszen évtizedekig egy házban laktunk.A másik pedig egy szép minikönyv a könyvtár gyűjteményéből, mely 1983-ban jelent meg, az Ózdi Népművelési Intézmények “létezésének” egyik utolsó évében. A több ózdi helyismereti kutató által jegyzett, az Ózd és környéke címmel megjelent könyvecske 500 példányban készült, ebből 252. számozott, előlapján az akkori ózdi címerrel díszített kis fém plakettel. Ritka darabja nemcsak az ózdi könyvkiadásnak, hanem a helytörténetnek is..

Bánfalvi Lászlóné

Október 30. Könyvtári emlékek

Megjelent 60 év után…Kezdő könyvtáros koromban – 1970-es évek – az olvasók nagyon szerették a regényeit. Sok műve jelent meg, slágerkönyvnek számított például az Appassionata, az Albérlet a Síp utcában, a Fekete ablakok, az Ott fenn hegyen és sorolhatnám. Ózdon is járt író-olvasó találkozón 1968 novemberében, az Ózdi Kulturális Hetek keretében.

Bánfalvi Lászlóné

Június 9. Könyvtári emlékek

Olvasom Kelemen Zoltán bejegyzését egyik kedves szerepe, Verdi: Trubadúr című operájának Luna grófja „kulisszatitkairól” és eszembe jut egy tíz évvel ezelőtti könyheti esemény.

Könyvtáros pályám egyik érdekes epizódja, hogy az 1990-es évek elején dolgozhattam együtt az ózdi Városi Könyvtár Zenei Részlegében könyvtárosként dolgozó Kelemen Zoltánnal, aki már akkor, alig egy-két éve a középiskolai érettségi után elhivatottsággal készült az operaénekesi pályára, várva, hogy csodálatos hangi adottságai „beérjenek”. Emlékszem kedves szüleire is, akik minden támogatást megadtak tehetséges gyermeküknek.

Az ózdi származású operaénekes azóta sikeres pályát futott be itthon és külföldön egyaránt, elénekelve az operairodalom nagy bariton szerepeinek jó részét.

Jól emlékszem arra, amikor közel húsz év múltán, 2010 júniusában az Ózdi Napok idején, az Ünnepi Könyvhét és Könyvtári Napok keretében, immár a Szegedi Nemzeti Színház magánénekeseként előadóestet tartott a könyvtárban, hajdani munkahelyén, szülei emléke előtt tisztelegve.
Ahogy mondani szokás, még a csilláron is lógtak, annyian akarták látni és hallani. A közönséget könnyekig meghatotta, ahogy elénekelte Erkel: Bánk bánjának Hazám, hazám című áriáját.
Felemelő pillanat volt…

További sikereket kívánok.

Bővebben Kelemen Zoltánról:

https://www.ovtv.eu/index.php/embermesek/329-embermesek-kelemen-zoltan

https://szinhaz.szeged.hu/tarsulat/kelemen-zoltan

Bánfalvi Lászlóné

Július 3. Könyvtári emlékek

Olvasom egy bejegyzésben, hogy tegnap volt 62 éves Friderikusz Sándor, újságíró, riporter, műsorvezető-szerkesztő, a magyar televíziózás egyik emblematikus egyénisége.

1988-ban járt Ózdon, közönségtalálkozójára a Városi Központi Könyvár Harmónia Zenei-Nyelvi Könyvtárában került sor.
Akkor már komoly rádiós múlt állt mögötte és sikeresek voltak színpadi beszélgetős műsorai is országszerte. Később, az 1990-es évektől előbb a közszolgálati, majd a kereskedelmi csatornákon futottak óriási nézettségű különféle műsorai.

Amikor könyvtárunk meghívására Ózdon járt 1988 júniusában, néhány hónappal előtte jelent meg az Isten óvd a királynőt! című könyve, melyről a cím alatt így ír: A felszabadulás utáni első – eddig egyetlen – magyar szépségkirálynő, Molnár Csilla Andrea életének és halálának hiteles dokumentumai

Emlékeim szerint jó hangulatú, érdekes találkozó volt, ahol könyvét is dedikálta.
Több mint harminc évvel ezelőtt volt…a képen sok kedves ismerős arc…

Az ózdi Városi Könyvtár új honlapján az ózdi könyvtárakban megfordult sok vendégről készült fotótabló is látható, többek között a Friderikusz találkozón készült felvétel is: http://vkozd.hu/vendegeink/
Ajánlom figyelmükbe!
Még: https://hu.wikipedia.org/wiki/Friderikusz_S%C3%A1ndor

Bánfalvi Lászlóné

Július 21. Könyvtári emlékek

Látom a különféle bejegyzésekben, hogy a könyvtári közösségi élet mai új helyzetében- mint oly sokszor mindig, alkalmazkodva a szükséges elvárásokhoz, de nem figyelmen kívül hagyva a használói igényeket -, a könyvtárak nyári szabadidős programokkal várják a gyerekeket.Az ózdi könyvtárak is évtizedek óta gondolnak a gyerekekre nyaranta, emlékszem, a “kulcsos gyerek” megfogalmazás egy időben a könyvtári szakirodalom gyakorta használt kifejezése volt, így nekünk is. Ismertem sok olyan szülőt, aki a többnyire napközis jellegű, számára oly kedves emlékű olvasótáborokba később gyermekét is beíratta és volt olyan kis olvasó, aki éveken keresztül volt a nyári táborok vendége.Sok emlék, számos író-és költő, kirándulások, kedves olvasmányélmények, életre szóló barátságok: sokat lehetne mesélni…Én egy számomra kedves emléket osztok meg. A képen egy nyári edelényi kirándulás pillanata látható, ahol a gyerekek a teknővájással ismerkednek, az 1990-es évek elején.Laki Lukács László, nagyszerű kollégánk, barátunk- aki azóta már azóta az égi táborok felelőse-, akkor csodálatos napot szervezett nekünk Edelényben.Mi mindent megmutathattunk a gyerekeknek az elmúlt évtizedekben!Szép emlékek…

Bánfalvi Lászlóné

Július 22. Könyvtári emlékek

Ebben a rovatban tegnap is született egy bejegyzés, de most, ma is helye van néhány sornak.Ma a Magdolnák névünnepe van.Jövőre lesz tíz éve, hogy kolléganőnk,Tokaji Magdi már nincs köztünk, de velünk van.Velünk van a tudása, embersége, sajátos humora. Most délután éppen ózdi újságokat lapozgattam, amikor Magdit látom egy 2009-es ózdi újság címlapján. A fotó a Városház téren készült, egy előző Ózdi Napok alkalmával, a könyvtári pavilonnál. Magdi éppen az előtte lévő prospektusokat rendezgeti, vagy talán azt keresgeti, mit is adjon még az előtte álló dalia kezébe? Már nem emlékszem, de arra igen, hogy rajongott a könyvtári kitelepülésekért, a tér ilyenkor sajátos hangulatáért, az ismerősökkel való beszélgetésekért, amik valahogy mindig elkanyarodtak a könyvek, a könyvtár irányába …Magdi, odaát most biztos valamelyik finom süteményeddel kínálod a téged köszöntőket.Jó emlékezni rád!

Tokaji Magdolnától így búcsúztunk: http://epa.oszk.hu/00300/00365/00112/pdf/kll1103_28.pdf

A fotó az Ózdi Körkép 2009. május 15.-i számának címlapjáról való (I. évf., 7.sz.)

Bánfalvi Lászlóné