Névjegy:

Születési hely: Salgótarján

Születési idő: 1930. szeptember 17.

Elhunyt: Göd, 1980. július 20.

Versenyszáma: labdarúgás

Egyesületei: Salgótarjáni BTC, Bp. Kinizsi, Ferencvárosi TC., ide TC.

Legjobb eredménye:

Magyar bajnok: 1962/63, 1964., Magyar Kupa győztes: 1958., VVK győztes:1974.

Az FTC örökös bajnoka: 1974.

Olimpiai szereplése: 1960. Róma: labdarúgás – 3. hely.

1946 és 1954 között volt a bányászváros egyesületének labdarúgója. A korosztályos szereplések után 18 évesen lett a felnőtt csapat játékosa, először csatár posztokon játszott, későbbi időszakában jobbfedezetként szerepelt. Szülővárosa csapatában összesen 148 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt.

1954-ben került az akkor Bp. Kinizsinek hívott Ferencvárosba, s már a következő évben meghívást kapott a magyar „B”- válogatottba is. 12 sikeres esztendő következett zöld-fehérben, 1958-ban tagja volt az MNK győztes, 1962/63-ban és 1964-ben a bajnokságot nyert csapatnak. Részese volt a Ferencváros 1965-ös VVK győzelmének. Utolsó mérkőzése – 1965-ben – a Fradiban a Népstadionbeli FTC – Bilbao, 1:0-s győzelemmel ért véget. Összesen 389 mérkőzést játszott az FTC-ben (229 bajnoki, 146 nemzetközi, 14 hazai díjmérkőzés). A 229 bajnokin 51 gólig jutó jobbfedezet a legeredményesebb idényben 10 gólt lőtt, és a tizenegyeseket is biztos lábbal értékesítette. [1]

Az FTC 1964. évi bajnokcsapata

Állnak: Rákosi, Albert, Mátrai, Ormai, Orosz, Novák
Guggolnak: Kocsis Gy., Kökény, Landi, Vilezsál, Fenyvesi

Játékát, egyéniségét edzője, Mészáros József így értékelte: ”Ő is csatárból lett fedezet, ezen a poszton nyújtotta a legjobbat. Az a típusú labdarúgó, akit soha nem emeltek az egekig, de nem is pocskondiáztak.”

1960-ban tagja volt a magyar olimpiai válogatottnak a római játékok labdarúgó tornáján. Egy „jó kis csapat” állt össze, a IV. csoport nyitó mérkőzése: Magyarország – India 2:1 (1:0). Magyarország: Török – Novák, Várhidi, Dalnoki, Vilezsál, Kovács, Sátori, Göröcs, Albert, Orosz, Rákosi. Góllövő: Göröcs, Albert. Ezután két gólzáporos győzelem következett – 6:2 és 7:0 – Peru és Franciaország ellen, ekkor Solymosi szerepelt a posztján. A Dánia elleni sikertelen elődöntőn – 0:2 – ismét pályára léphetett. A harmadik helyért játszott mérkőzésen is játéklehetőséghez jutott, s emlékezetes mérkőzésen 2:1-re legyőzték a házigazda Olaszország gárdáját. Érdekességként olyan nevek játszottak az azzuriaknál, mint Burgnich, Salvatore, a későbbi sikeredző Trappatoni, Rivera és Bulgarelli. Büszkén vehették át a bronzérmet.

Edzői pályafutása 1965-ben kezdődött, Mészáros József távozása után 10 mérkőzésen ült az FTC kispadján. 1968-ban – szezon közben – vállalta el az Ózdi Kohász NB I/B-s csapatának szakmai irányítását. A végveszélyben lévő együttes kieső helyen állt, a feladat nem lehetett más, mint a bennmaradás „kivívása”. Sikerült a csapatot összeráznia, s a szezonvégi 15. hely alapján fellélegezhettek az ózdi szurkolók. Az 1969-es év eredményesség szempontjából felemás képet mutatott, egy részről kiváló kupasorozat, a bajnokságban viszont hullámzó teljesítmény és minimális előrelépés. A Kohász gárda története során először jutott a Magyar Népköztársasági Kupa 16-os döntőjébe – több első osztályú csapat legyőzésével -, ott azonban a Bp. Honvéd megállj-t parancsolt. A bajnoki pontvadászatban az említett hullámzó teljesítmény után az előző évihez képest egy hellyel történt előrelépés. Vilezsál Oszkár 1969 decemberében visszatért a fővárosba, és az FTC korosztályos csapatainál folytatta szakmai munkáját. 1974-ben a Ferencvárosi TC örökös bajnoka lett.

 A Vilezsál Oszkár által irányított Ózdi Kohász.
A mester a kép jobb szélén

A Budapesthez közeli Gödön élt, fáradt szíve a moszkvai olimpia idején dobbant utoljára. Egy labdarúgó mérkőzést nézett 1980. július 20-án a televízióban. …

 

[1] Új magyar életrajzi lexikon. VI. köt. (Sz-Zs)

 

FORRÁS: IFJ. VASS TIBOR: ÓZDI SZIKRÁK AZ OLIMPIAI LÁNGBAN: ÓZDI KÖTŐDÉSŰ SPORTOLÓK A NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOKON