Születési hely: Varbó

Születési idő: 1939. július 17.

Elhunyt: Tatabánya, 1987. június 5.

Versenyszáma: labdarúgás

Egyesületei: Sajószentpéteri Bányász, Tatabányai Bányász

Legjobb eredményei:

Világbajnoki 6. hely: 1966. Anglia

Bajnokságban: 2x 3. hely, 1964., 1966.

Válogatottsága: 5x 1965-66.

Olimpiai szereplése: 1964. Tokió: labdarúgás – 1. hely

Miskolci gyermekévei után az ózdi MTH tanulója lett, a vájár szakmát sajátította el. Testnevelő tanára Poprócsi Vilmos volt, aki felfedezve tehetségét az iskolai válogatott középpályásaként játszatta. 1954-ben egy erős csapat alakult ki, az ózdi MTH a területi elsőség megszerzése után országos negyedik helyezést ért el. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után Sajószentpéterre került, 1957-től a helyi Bányász labdarúgója lett. Kiváló képességeire a Tatabányai Bányász vezetői is felfigyeltek, 1959-ben a kék-fehérek labdarúgója lett. Tíz sikeres esztendőt játszott a bányászváros csapatában, két bajnoki bronzérem (1964, 1966) mellett egy ötödik és egy hatodik helyet vívott ki a gárda. Az akkori magyar labdarúgó mezőny legjobb emberfogó játékosa volt, ezért több válogatottunk is bizonyítási lehetőséget adott számára.

Csapattársához – Csernai Tiborhoz – hasonlóan, legnagyobb sikerét 1964-ben érte el, olimpiai bajnoki címet nyert a válogatott tagjaként. A labdarúgó torna két legfontosabb mérkőzésén – a nyitómérkőzésen és a döntőben – lépett pályára, fedezetként, emberfogói feladattal.

A magyar válogatottban 5 alkalommal szerepelt 1965 és 1966 között. 1965-ben kétszer lépett pályára címeres mezben. Bécsben, Ausztria ellen debütált (1:0), majd Budapesten Olaszország következett (2:1). Mindkét meccsen jobbhátvédet játszott. 1966-ban a világbajnokságon lépett újra pályára. Első csoportmérkőzésen Portugália ellen (1:3) Sóvári nem remekelt és Baróti Lajos szövetségi kapitány hosszas gondolkodás után adott bizalmat Szepesinek a következő Brazília elleni mérkőzésen, eredeti posztján balhátvédként. A felejthetetlen játékkal 3:1-es győzelmet hozó mérkőzésen az egész csapat kiválóan játszott. Teljesítményéről a Népsport így tudósított: „Szepesit látva nem hittünk a szemünknek. Úgy leradírozta Garrinchát, mintha pályán sem lett volna!”

1967-ben súlyos térdsérülést szenvedett és két műtét után sem lett már olyan, mint azelőtt. Visszavonulása után 30 évesen Tatabányán a sportiskolában oktatott futballt. A gyerekek nagyon szerették, de a vezetők bizalmát nem élvezte. 37 évesen telepőr lett Nagyegyházán és teljesen elszakadt a labdarúgástól. 1987-ben fiatalon – 48 évesen – agyvérzés következtében hunyt el.

2005-ben Tatabánya városa posztumusz „Ezüst Turul” díjjal tüntette ki.

 

FORRÁS: IFJ. VASS TIBOR: ÓZDI SZIKRÁK AZ OLIMPIAI LÁNGBAN: ÓZDI KÖTŐDÉSŰ SPORTOLÓK A NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOKON