Születési hely: Szentes

Születési idő: 1935. június 4.

Elhunyt: Budapest, 1978. január 21.

Versenyszáma: birkózás

Egyesületei: Ózdi VTK, Bp. Vasas

Legjobb eredményei:

egyéni, csapatbajnok: 1963., 1966.

Olimpiai szereplése: 1960. Róma: birkózás – kötöttfogás, félnehézsúly – 4. hely

Gyermekkorában került Ózdra, édesapja a Vasgyárban kapott munkalehetőséget, a család pedig szerény lakást az egyik kolónián a Kiserdőalján. Mint minden fiatal, mozgásigényének kielégítésére több sportágat kipróbált, végül alkatának megfelelően az Ózdon nagy hagyományokkal rendelkező birkózást választotta. Az esztergályos szakmát tanulta ki, és a lakásukhoz közel lévő Vasgyári Iskola tornatermében gyakorló birkózók edzéseit látogatta. Nevelő edzői id. Szodin Lajos és Benus Ferenc voltak.

Egy alakulóban lévő, tehetségekből álló felnőtt csapat nehézsúlyú versenyzője lett – már 18 évesen. Eredményei az 1950-es évek közepén kezdték igazolni képességeit. Az Ózdi Vasas NB II-es csapatának állandó tagja volt, a Cs. B küzdelmek mellett a térségi, területi versenyek állandó dobogósa. Az igazi kiugrás éve 1954. volt, a megyei, területi versenyek után – novemberben – megnyerte az Országos Ifjúsági Vidékbajnokságot Szegeden. Egy évvel később még előbbre lépett, 1955-ben már Ifjúsági Országos bajnok a kötöttfogás nehézsúlyban. A másodosztályú csapatbajnokság Keleti csoportjában több fővárosi együttes is szerepelt, valamint Budapest adott helyet a rangosabb korosztályos, illetve felnőtt versenyeknek, így várható volt, hogy több nagy egyesület „keresi meg”.

Végül a Bp. Vasas lett az új klubja, 1955 végétől a fővárosban folytatta sportpályafutását. A kiváló edzők és nemzetközi klasszisok mellett (Hollósi, Hódos, Gurics, Kozma) tovább csiszolódott és a magyar élgárda tagjává vált. Ekkor már félnehézsúlyban versenyzett, e súlycsoportban lett válogatott 1960-ban. A teljes igazsághoz tartozik, hogy a súlycsoport hazai legjobbja Gurics György volt, számtalan bajnoki címe, világ- és Európa bajnoki érmei alapján a szövetségi vezetők elsőszámú emberként tartották nyilván. A római olimpia előtt azonban megsérült. A Magyar Birkózó Szövetség elnöksége az olimpia előtt döntést hozott, ha Gurics mégis felépül, akkor szabadfogásban indul, kötöttfogásban Piti Péternek kell lehetőséget adni.

Rómában mint első számú magyar versenyző indult az igen erős mezőnyben. Két győzelemmel rajtolt, így a legjobb négy közé került. A döntőbe jutásért a bolgár Bimbalov ellen lépett szőnyegre, pontozásos vereséget szenvedett a későbbi olimpia ezüstérmesétől. A „bronzmérkőzésen” sem kapott könnyebb ellenfelet, a szovjet Kartozijával szemben alulmaradt, tehát a végelszámolásnál a IV. helyen végzett. Birkózását szakmai körökben is elismerték, részese volt a magyar birkózóhagyományok továbbvitelének.

Az olimpiát követő évben még válogatott kerettag volt, később már csak hazai versenyeken és klubszintű küzdelmeken mérkőzött. 1963-ban nyert országos egyéni felnőtt bajnoki címet – négy ezüstérem után -, a kötöttfogás félnehézsúlyú mezőnyében nem talált legyőzőre.  Továbbra is – a rá jellemző módon – kitartó edzésmunkát végzett, az akkor még „életben lévő” csapatbajnokságban biztos pont volt. Csapatbajnoki aranyat 1966-ban nyert a Bp. Vasas sikergárdájának tagjaként.

Magánemberként Budapestre kerülésekor a Lámpagyárban dolgozott – szakmájában -, majd első osztályú minősítése után – a kedvezőbb edzéslehetőségek érdekében – a Gyár- és Gépszerelő Vállalatnál dolgozott, mint műszaki ellenőr és munkavédelmi felügyelő.

Fiatalon, 38 éves korában hunyt el Budapesten.

 

FORRÁS: IFJ. VASS TIBOR: ÓZDI SZIKRÁK AZ OLIMPIAI LÁNGBAN: ÓZDI KÖTŐDÉSŰ SPORTOLÓK A NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOKON