Születési hely: Budapest

Születési idő: 1886. szeptember 27.

Elhunyt: Budapest, 1962. október

Versenyszáma: birkózás

Egyesületei: BAK, MAC

Legjobb eredményei:

EB: 2x ezüstérem – /nem hivatalos EB/

Magyar bajnok. 5x 1920-24.

Olimpiai szereplése: 1912. Stockholm: birkózás, kötöttfogás, 75 kg – helyezetlen

A jó testfelépítésű fiatalember a főváros egyik jelentős egyesületénél, a Budapesti Athletikai Klubnál kezdett sportolni. A birkózás mindkét ágában – szabad- és kötöttfogás – szerepelt, utóbbiban volt sikeresebb. Versenyzői időszakának az az érdekessége, hogy előbb ért el nemzetközi sikereket mint a hazai mezőnyben, 1912-ben már nemhivatalos EB érmes volt, olimpiai szereplő, ám magyar bajnoki elsőségét 1920-ban érte el.

Az 1900-as évek első harmadában a sportágat a Skandináv országok uraltak. Az olimpiákon, jelentősebb nemzetközi versenyeken a svéd és finn versenyzők állhattak a dobogón. Európa további országaiban is jelentős birkózó élet folyt – Franciaország, Németország, Oroszország és a Monarchia államai -, sok helyen még professzionista versenyek is zajlottak. Ezen országok birkózói az „éremszerzés” reményében nem hivatalos Európa Bajnokságokon vettek részt, melyre az északi országok versenyzőit nem hívták meg. A rendezést felváltva Bécs és Budapest vállalta, így jelentősebb utazásra sem volt szükség. Az 1912-ben rendezett (nemhivatalos) EB-n aratta első sikerét Miskey Árpád, a kötöttfogásúak 82 kg-os mezőnyében ezüstérmet szerzett. Ezt egy évvel később megismételte a 75 kg-os súlycsoportban, majd 1914-ben ebben a súlycsoportban a 4. helyet szerezte meg.

Tagja volt az 1912-es stockholmi játékok magyar birkózó keretének, a tíz tagú csapat 1 bronzérmet tudott megszerezni. Az olimpia birkózó versenyén már nem lehetett „kikerülni” az északiakat, Miskeynek is jutott belőlük. Az első fordulóban győzött a svéd Bergqvist ellen, a második körön is sikeresen túljutott a szintén svéd Ohlsonnal szemben. Harmadik ellenfele az orosz Martin Klein volt, kiegyensúlyozott mérkőzésen minimális különbséggel vereséget szenvedett. Sovány vigaszt jelentett, hogy az orosz versenyző végelszámoláskor a súlycsoport ezüstérmese lett. A negyedik fordulóban, melyet ma vigaszágnak is hívnak, ismét északi ellenfél következett a finn Aberg személyében. Egyenlő erők küzdelmében a bírók némi részrehajlás után északi rokonunkat hozták ki győztesen. Miskey Árpádnak sem volt lehetősége olimpiai ismétlésre az I. világháború, majd a magyar sportolók „száműzése” miatt.

Az első világégés utáni időszakban egyesületet váltott, a Magyar Athletikai Club versenyzője lett. Ekkorra vált igazán kiforrott versenyzővé, stílusát egy győztes versenyéről tudósító híradásból lehet megismerni: „Miskey Árpád /MAC/ győz Endrődy Gábor /Húsiparos/ ellen. Miskey a régi óvatos fogásokkal és főleg a nyers erővel dolgozik.” Sikersorozata 1920 júliusában kezdődött a BAK Sacelláry-díjas versenyének első helyezésével, s szinte verhetetlen volt az 1924-es év végéig. Ezen időszakban 5 magyar bajnoki címet szerzett, közép és félnehézsúlyban. Egészen pontosan 1920-ban és 1922-ben félnehézsúlyban, mely csoportot egy időszakban nagyközépsúlynak is neveztek. A további három esztendőben a középsúlyúak hazai mezőnyében nem talált legyőzőre. Közben a nagyon népszerű Budapest bajnokságok és számos nemzetközi és hazai versenyen elért diadal gazdagította az éremkollekciót. A 20-as évek második felében tapasztalnia kellett az új generáció jelentkezését, s maga is kiemelten foglalkozott a fiatalok nevelésével először egyesületi, majd szövetségi szinten.

Az Országos Testnevelési Tanács 1930-ban – több állásfoglalása mellett – előtérbe helyezte a vidéki sport fejlesztését, támogatását. Ez alapvetően Klebelsberg Kunó, akkori Vallás- és Közoktatásügyi miniszter testneveléssel kapcsolatos alapelvei szerint történt, melyet miniszteri rendeletben is rögzített. Két fő elemnek a vidéki sportegyesületek megerősítését, esetleges kiépítését tekintette, másrészt az ott folyó sport-szakmai munka megalapozottságát. [1] Ennek egyik megnyilvánulási formája volt az ún. vándoredzői rendszer kiépítése, melynek keretében a sportági szövetségek edzőket küldtek vidéki sportegyesületekhez, a helyi szakmai munka javításához. Ennek keretében töltött több évet Ózdon Miskey Árpád is.

 Ózdi birkózók az 1930-as évek közepén.

 

1933-ban a MOVE ÓVTK nagy létszámú birkózó szakosztállyal rendelkezett, több jó képességű fiatal űzte e sportágat. Schramkó Pál és Lengyel István edzők irányították a szakmai munkát, Miskey Árpád szaktanácsadóként adta át tapasztalatait, illetve irányította a versenyeztetést. Munkájának első két évében – 1933-34 – a tehetségek sora került felszínre: Benus György, Istók László, Szodin Lajos, Sarkadi Ferenc, Majoros Péter, Füsti István, Uchlár Gyula. Ezek a fiatalok a Kerületi Bajnokságon mindkét évben 4-4 aranyérmet szereztek. 1935. második felében ismét Ózdon ténykedett Miskey Árpád, a siker ekkor sem maradt el: a Cegléden megrendezett MOVE Országos Bajnokságán 3 arany- és 3 ezüstérmet szereztek. Ezen egyszeri sikereken túl Miskey ismertsége révén az ózdi birkózók bekerültek az országos „vérkeringésbe”, természetesen ehhez bizonyítani is kellett.

Miskey Árpád öregkorát Budapesten töltötte, a birkózás továbbra is központi helyen szerepelt. Nem hiányozhatott egyetlen jelentősebb hazai versenyről sem, közvetlen modora és nagy tapasztalata alapján mindenkihez volt néhány mondata, tanácsa.

[1]  A m. kir. vallás- és közoktatási miniszter 1924. évi 9.000 sz. rendelete a testnevelésről szóló 1921. évi LIII. t.-c. végrehajtása tárgyában

 

FORRÁS: IFJ. VASS TIBOR: ÓZDI SZIKRÁK AZ OLIMPIAI LÁNGBAN: ÓZDI KÖTŐDÉSŰ SPORTOLÓK A NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOKON