A Rózsakert (Olvasókert) története

 

Az Olvasó Egyletet Veith Béla vasgyári gondnok és további 30 fő alapította meg 1884 decemberében,  az élelmezési intézet ( Kaszinó épület) egyik termében. Alapszabályát 1886-ban hagyta jóvá a magyar királyi belügyminiszter. Az Egylethez tartozott egy kerthelység is, amely említése már a kezdetektől megtalálható a különböző szakirodalmakban és forrásokban.  Már 1886-ban a gyár költségén építetett az egylet egy tekepályát a tagok számára, amit díjtekézéssel nyitottak meg. A fődíj egy felpántlikázott élő bárány volt . Már ekkor említésre kerülnek a kerti tánc mulatságok is.  Az egylet a megnövekedett taglétszám miatt 1896-ban önálló épületet kapott. A gyári főkapuval szemben álló két főmesteri lakást alakították át az Olvasó Egylet számára, amelyhez táncteret és egy séta kertet is építettek. Ez a kerthelység a gyártelep lakóinak volt a kedvelt szórakozóhelye, majd az első világháború után a faluban lakók is részt vehettek az eseményeken, hiszen ők is gyári munkássá váltak. Az Olvasó Egylet és a kert szempontjából fontos megemlíteni Schuch Ferenc karmester munkásságát, aki 1895-ben két évig tartó fáradtságos munka után megalapította a gyári fúvószenekart, ezzel megalapozva az Ózdi kultúra gyors fejlődését.

Zenésznek lenni kiváltságos, rangos dolognak számított annak idején a gyári hierarchiában, ezért rengetek szegény család próbálta a gyermekeit zenei irányban taníttatni. Schuch Ferenc is tisztában volt a zene “felemelő” jelentőségével, ezért a szegény gyermekeket ingyen tanította. Schuch Ferenc minden tanítványától megkövetelte a legalább két hangszeren való játékot is.

Látva a zenekar sikereit 1897-98 között megalakult a Dalárda, a gyári férfi kar is. Már akkoriban nagy igény volt a zenére és egy szabadtéri  helyre ahol a gyári munkások szórakozhattak. Ez meg is valósult az Olvasó Egylet kerthelyiségében, de legelősször a Népkert nevezetű vendéglátóipari egységben, amelyet a Fried család üzemeltetett egészen az 1950-es évekig. Az épület helyén megépítették Ózd első három emeletes bérházát a József Attila utcában.

A leghitelesebb információkat az Olvasókertről az Olvasó Egylet épületének 1924-es megépítése szolgáltatja.  Az Olvasó épületével egyetemben egy kibővített nyári kerthelyiség, és egy újabb kuglizó is megépítésre került. Az új Kugli pályát a Kaszinó, a nyári kerthelységet az Olvasó Egylet üzemeltette. A Kaszinó a Rima kasztrendszere miatt valószínűleg a gyári vezetők, tisztségviselők, tanítók és a helyi hatóság szórakozását, összefogását hivatott szolgálni, amíg az Olvasó a munkás réteget foglalta magába. Az Olvasókert vendéglátásában részt vett az Olvasó pincéjében üzemelő vendéglátóipari egység (étterem), amelyet 1949 után az Ózdi Vendéglátó Vállalat üzemeltetett. Az Olvasó Egylethez tartozó nyári kerthelységet Olvasókertnek hívtak, amely otthont adott a gyári munkásoknak és tisztségviselőknek a kultúrált szórakozásra. A klasszikus értelemben vett Olvasókerthez egyes források szerint a század fordulón, más források szerint 1895-ben építettek egy nyolc vagy hat szögletű zenei pavilont. Ebben a pavilonban szolgáltatta a gyári fuvószenekar egészen az 1930-as évek II.feléig a térzenét,  Pünkösd vasárnaptól az őszi időszakig, Szombaton és Vasárnap délután és az esti órákban. A térzenék után bevett szokás volt, hogy járandóságként a zenészek egy hordó sört megcsapoltak amit a gyár fizetett a számukra. A térzenei tevékenység a későbbiekben a katonai behívók miatt szűnt meg. A gyári tűzoltózenekar mellett fontos szerepe volt a szórakoztatásban a cigányzenekaroknak is.

Az 1930-as és 1940-es évek között lett Magyari Géza prímás és Oláh Rudolf csellista zenekara a kerthelység rendszeres zene szolgáltatója. Utódja az 1950-es évektől Farkas Géza prímás lett, aki országos szinten is elismert zenész volt. Sokan felkeresték őt tanulás céljából, majd az 1970-es években a Petőfi rádióban is fellépett. Ez a cigány zenekar már a Rózsakert fedett színpadán is zenélt, amely a nagyiroda mellet, a tüzoltóság mögött volt megtalálható.Az Olvasó kertet az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején felújították és valószínűleg ekkor kapta meg a közismert Rózsakert elnevezést. A kert ezzel a névvel üzemelt az 1968-as bezárásáig. A Rózsakert egy szabálytalan alakú parkosított kerthelyiség volt, amely a Bajcsy Zsilinszky utca, a Nagyiroda és a Tűzoltóság között helyezkedett el. Nevét az 1960-as években kapta a Nagyiroda felől létesített apácarácsos kerítés miatt, amelyet rózsákkal futattak be.

Épületei fából készültek és főként a nyári szezonban üzemelt, míg télen korcsolyapályaként funkcionált. A kert kedvelt itala volt a sör, a gyermekek számára a málnaszörp, amihez sós kiflit és perecet fogyasztottak, míg az étteremből különböző pörkölteket, hurkát, debreceni kolbászt, rántotthúst fogyaszthattak. A gyár műszaki igazgatója minden Vasárnap tíz órára a Rózsakertbe hívta össze  a gyáregység vezetőit ahol a szokásos beszámolókat tartották. Fontos szerepe volt a szórakoztatás szempontjából a térzenének és a táncnak, amelyet a tűzoltózenekar és a cigány zenekarok biztosítottak.  A 60-as években a helyi zenekaroknak is fontos szerepe volt a kerti mulatságokban. A tánctér egy 6×6 m-es fekete-fehér négyzetes műkövekből volt kirakva a kerthelyiség közepén. A szabadtéri színpadon alkalmanként rendeztek ökölvívó mérkőzéseket, és vívó versenyeket, illetve nyári estéken opera előadásokat is. A kerthelységben fővárosi neves művészek is felléptek mint például Kovács Apollónia. A Rózsakert akkoriban nagyon népszerű szórakozóhelynek számított. Körülbelül 300 főt tudott befogadni, és a hétvégéken lehetetlen volt üres asztalt találni a kertben. A kiszolgálásban 10-12 felszolgáló vett részt, köztük a jól ismert Orbán István, Bak János, Bodó Zoltán, Tósa József, Bettes Elemer és Klenics Géza.