Az Ózdi Kohászati Üzemek hazánk egyik legrégibb vaskohászati üzeme volt.
A gyártörténeti kiállítás a nagy múltú gyár fejlődését mutatja be.
A gyár létesítésének előzményei a XVI. századra nyúlnak vissza, hiszen Gömör vármegyében már 1585-ben vashámoros céh működött. A vasgyártás különösen a XVIII. században indult virágzásnak, mivel ebben az időben több vagyonos nemes is bekapcsolódott az iparágba. Ennek következményeként 1808-ban megalakult a Murányi Unió, 1810-ben pedig a Rimai Coalitio, így a magyar vasipar zöme Gömör vármegyében összpontosult.
A XIX. század első felében elérte hazánkat is az iparosodási hullám. A reformkor törekvéseinek hatására országunkban is célul tűzték ki a közlekedés és a gépi nagyipar fejlesztését, melyhez nagy mennyiségű acéllemezre, vasúti sínre és profilacélra volt szükség. Erre az időre esik a gyár alapítása, mely 1847 végén kezdett termelni.
Az első kiállítóteremben a bejárat mellett látható Rombauer Tivadar mellszobra, aki a gyár megalapításának lelkes, fáradhatatlan irányítója és az építés vezetője volt.
A Gömör megyei Hosszúréti Andrássy-kastélyt, ahol a XIX. sz.-ban elhatározták az ózdi gyár megépítését, épületmakett formájában mutatjuk be. Mellette a gyár alapításának okiratait, illetve a részvényeit helyeztük el. A falon Rombauer Tivadaré mellett, annak a Sturman Mártonnak a portréját lehet látni, aki, az ózdi gyárat létrehozó Murányi Unió és Rimai Coalitio megteremtőjeként a gyár megalapításának lelkes, fáradhatatlan irányítója és az építés vezetője volt. A bal oldali kép Volny Józsefet ábrázolja, kinek nevéhez többek között a gyár országos vasúti hálózatba való bekapcsolása is fűződik.
A bejárattal szembeni tablón a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. kialakulásának szervezeti ábrája látható. A képek melletti két vitrin közül az elsőben az ÓKÜ jogelődjeinek viasznyomó pecsétjei-, a mellette lévőben pedig a gyár alapítása utáni időszak dokumentumai láthatóak.
Az állóvitrinekben fényképek, grafikonok, rajzok, eredeti iratok és makettek segítségével látható az 1847 óta működő gyár fejlődése: Az ózdi gyár létesítésének előzményeitől az alapítás és üzembe helyezés korán át, a különböző technológia időszakokat megjelenítve a történelmi változások bemutatásával.
A vitrinek között helyezkedik el az 1819-ből származó társláda, illetve a vízi erővel meghajtott farkverő-kalapácsot bemutató makett.
1846 áprilisában kezdődött a gyár építése és 1847 végén elindult a termelés. Telepítői arra a szénvagyonra alapozták a vasgyártási tevékenységet, amely Ózd környékén található. A XIX. századi bányarészlet-rekonstrukció- a kiállított fa csillével és kéziszerszámokkal-az egykori gyár életében a barnakőszén fontosságát hangsúlyozza, hiszen a kemencék fűtőanyagaként nagy mennyiségben volt rá szükség a tüzelőfa mellett. Az installáció egyben tükrözi a kor műszaki jellemzőit is. Mellette bányász egyenruhák, relikviák láthatóak, illetve egy kurblis, az 1950-es években használt bányatelefon kapott helyet. Alatta egy szénbányákban, az 1970-es évektől használt bányamentő készüléket állítottunk ki, mely „havária”(katasztrófa) esetén volt hivatott a bányászokat a készülék nyitásától számított 30 percig levegővel ellátni.