Névjegy:

Születési hely: Kolozsvár

Születési idő: 1887. március 31.

Elhunyt: Budapest, 1949. április 9.

Versenyszáma: mellúszás

Egyesületei: versenyzőként – MAFC, sportvezetőként – ÓVASE, ÓVTK,

Legjobb eredményei:

1x magyar bajnok – 1907. – 200 yard mellúszás,

Időeredménye: 2:45,4 perc a világ legjobb eredménye

Olimpiai szereplése: 1908. London: 200 m mellúszás, /3:23,4 perc/ helyezetlen.

Édesapja, Fabinyi Rudolf, a Kolozsvári Egyetem vegyész professzora, korának egyik kiemelkedő kémikusa. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, az első magyar nyelvű kémiai folyóirat, a Vegyipari Lapok megalapítója és a Magyar Kémikusok Egyesületének első elnöke volt.

Fabinyi József alap- és középfokú iskoláit a kolozsvári református kollégiumban végezte, tanulmányait a budapesti Műegyetem jogelődjén, a Királyi József Műegyetemen folytatta 1906-tól.

Egyetemi hallgatóként az úszás volt kedvelt sportága, elhivatottan űzte annak mellúszó számát. Az egyetemi sport club – MAFC – versenyzőjeként 1907-ben „világra szóló” idővel magyar bajnoki címet szerzett 200 yard mellúszásban. Ez azt jelenti, hogy a 2:45,4 perces időnél – melyet akkor ő elért – korábban e távon nem úsztak jobbat a számban, akkor még nem létezett a Nemzetközi Úszó Szövetség, tehát hivatalos nyilvántartás nem volt. Egyes „hírforrások” szerint ennél az időeredménynél jobbat 1910-ben úszott egy brazil fiatalember. E teljesítmény jó ajánlólevél volt az 1908-as olimpiai válogató szakembereinek.

1908 júniusában olimpiai próbaversenyt rendeztek – az akkori Rudas-fürdőben -, a 200 méteres mell számban Fabinyi a két „nagy”, Baronyi és Toldi mögött a harmadik helyen végzett, ám jogosult lett az olimpiai részvételre. A nagy megmérettetésen való szereplése azonban nem sikerült igazán emlékezetesre. Már a körülmények is „érdekesek” voltak: a fél évre széthúzott olimpia úszó versenyszámai októberben zajlottak. A rendezők a sportágak jó részét a „Központi Stadionba” kényszerítették, így az úszók egy nagy „tartályban” mérették meg tudásukat, egész pontosan a környezethez való alkalmazkodási képességüket. Fabinyi József egy sikeres előfutam – a 6. győztese volt – utáni középdöntőben sajnos csak a 4. lett, mely alapján nem tudott az elődöntőbe szerepelni.

Az olimpia utáni években sikeresen folytatta tanulmányait, 1910-ben vegyészmérnöki oklevelet kapott és tanársegéddé nevezték ki a kémiai-technológiai tanszékre, Wartha Vince professzor mellett dolgozott. 1911-ben elnyerte a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. pályázatát, s ekkor Ózdra került. Első munkahelye 1911. szeptember 15-től a Laboratórium volt. Bölcsészdoktori fokozatát 1914-ben a kolozsvári egyetemen szerezte. Ő is átélője, túlélője volt a világháborúnak, tüzér századosként három év frontszolgálat következett.

Visszatérése után 1924-ig továbbra is vezető vegyészként dolgozott, onnan a Kohó-üzemhez került, ahol 1927-ben főmérnökké, majd 1941-ben kohóigazgatóvá nevezték ki. [1]

A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. ózdi Vas- és Acélgyárának szervezeti felépítésében az Acélgyár és a Kohóüzem elkülönült irányítás mellett üzemelt. Az utóbbi látta el a mindenkori vegyi-anyagvizsgálat feladatkörét, így Fabinyi doktor a kohó főmérnöki teendői mellett egyben a Laboratórium vezetője is volt egyben. Az államosítás időszakában a Kohó-üzem első számú vezetője lett.

Ózdi évei alatt sem tagadta meg sportolói múltját, azonnal bekapcsolódott a helyi „formálódó” úszóéletbe. Az 1912 májusában alakult úszószakosztály vezető egyénisége lett, s jelentős szerepe volt abban, hogy Ózdon az év augusztusában már hivatalos versenyt rendeztek. Nem véletlen, hogy az egyik „vendég” egyesület egykori klubja, a MAFC volt. Más sportágakat is űzött, kiváló teniszező és korcsolyázó volt, e két sportág helyi elterjesztésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett.

Közéleti szereplése más területekre is irányult, delegált képviselője volt Ózd Község Képviselőtestületének, tagja volt az Ózdi Olvasó Egyesületnek és a Tiszti Kaszinónak, elnökként vezette az Ózdi Házépítő Szövetkezetet. Szorgalmazója volt a Gyári fürdő- és uszoda átépítésének, mely egyben a versenyszabályoknak megfelelő medence kialakítását is tartalmazta.

Az ózdi vegyészi és kohóigazgatói tevékenysége alatt több szabadalma és számos cikke jelent meg, szakterületén is általános elismertséget szerzett.

Nyugdíjazása után – 1948 – egy évet még Budapesten a KGMTI-ben tanácsadóként dolgozott, 1949. április 9-én bekövetkezett halála miatt már nem tudta tovább adni hatalmas szakmai ismeretét. [2]

Budapesten, Farkasréten temették el, később a család a felesége mellé, Ózdra szállította hamvait.

 

[1] Vass Tibor: Az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatói, igazgatói 1945. után.

[2] Bányászati- és Kohászati Lapok, 1949. május 15.