Ózdi Muzeális Gyűjtemény – Az ózdi gyártörténet kiállítás III.

Az installációk segítségével betekintést nyújtunk a vasérc kohósításának észak-magyarországi fejlődés történetébe, a bucakemencétől a nagyolvasztóig. Az 2. teremből átérve baloldalt látunk egy eredeti, ásatásból származó, árpád-kori bucakemencét. Ehhez kapcsolódik az újmassai vasolvasztó makettje és az egykor mellette üzemelt hámor 1794-es állapotának modell-rekonstrukciója. Az 1906-1913 között telepített ózdi nagyolvasztómű fejlődését fényképek tárják a látogató elé. A

Ózdi Muzeális Gyűjtemény – Az ózdi gyártörténet kiállítás IV.

Acélmű technikatörténeti kiállítás Az elhelyezett fényképek, műtárgyak képet adnak az 1960-as évekig üzemelő régi acélműről. Egykoron 12 db Siemens Martin(SM)-kemence működött. Az 1960-as évek elején végrehajtott rekonstrukció során teljesen új acélmű épült, a fejlettebb technikai berendezésekkel, műszerekkel felszerelt Maerz típusú, eredetileg 80 tonnás SM-kemencékből később már 106 tonnás adagokat is csapoltak. Az itt lévő modellek

Ózdi Muzeális Gyűjtemény – Gépszobor sétány

Az Ózdi Muzeális Gyűjtemény szabadtéri gyártörténeti emlékparkjában kohászati gépek, berendezések és szállítójárművek  kiállítása látható: Gyors-drótsori hengerállvány II. pár Gyors-drótsori hengerállvány VII. pár Schwarz- Bauer rendszerű desintegrátor /kohó gáztisztító/ Csikófejes görgők Worthington szivattyú Kerpely-rendszerű gázfejlesztő generátor Tosi gőzgép és Ganz dinamó Hengeresztergapad Körasztalú vésőgép  

Ózdi Muzeális Gyűjtemény – Iskolatörténeti kiállítás

ISKOLATÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS Arról, hogy Ózdon mikor kezdődött meg a szervezett iskolai oktatás nincsenek pontos adatok. A település tulajdonképpen a vasgyár megépítésével, a betelepülő nagyszámú munkaerővel indult fejlődésnek. Amilyen mértékben fejlődött a gyár, úgy vált szükségessé a munkásgyermekek iskoláztatásáról való gondoskodás. A társulat már 1856-ban létrehozott egy osztatlan, egy tanerős, egytantermes elemi iskolát. 1882-ben pedig már

Ózdi Muzeális Gyűjtemény – Képzőművészeti kiállítás

KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS   A múzeum képzőművészeti kiállításának két kiemelkedő alkotója Kucs Béla és Faggyas István. Hagyatékukból származó kisplasztikák és festmények mellett további ózdi kötődésű képzőművészek alkotásai láthatók.   Kucs Béla (1925-1985) Ózdon született egy bánszállási bányászcsalád gyermekeként. Gyermekkora úgy indult, mint a többi hozzá hasonló munkásgyermeké. Az ő életében is a kenyérkereset volt az elsődleges

Ózdi Muzeális Gyűjtemény – Munkáséletmód kiállítás

„Ózd az a helység, amelynek gyár a belvárosa”- ezt a központi elhelyezkedést ábrázolja Spannraft Ágoston, „Az ózdi gyártelep 1896” című olaj-tempera festménye. Az alkotó 1880-tól a Nemzeti Színház díszletfestője volt, aki többek között Madách Ember tragédiájának ősbemutatójára készítette a díszletet. Több díszletterve az OSZK Színháztörténeti Osztályán és az Országos Színháztörténeti Múzeumban található. Az RMST Rt.

Ózdi Muzeális Gyűjtemény – Néprajzi kiállítás/ Paraszti bútorzat és faragások

PARASZTI BÚTORZAT ÉS FARAGÁSOK   A gömöri háziipar nem csak a fazekasmunkáival képviselteti magát gyűjteményünkben, hanem az oly sok néven ismert, igen elterjedt, s távoli történeti korban gyökerező ácsolt ládával is. A geometriai díszítésű szuszék, már tipikus hasáb alakjáról is ismerős lehet még a távolabbi vidékről idelátogatók számára is. A funkcióbeli változáson átesett bútordarab még

Ózdi Muzeális Gyűjtemény – Néprajzi kiállítás/Cserépedények

CSERÉPEDÉNYEK Tekintve, hogy Ózd vidékén nem alakult ki hagyományos fazekasközpont, így kereskedelem, árucsere folyamán jutottak el ide egy-egy jellegzetes cserépedénytípus darabjai. Ilyenek, az eredendően hétköznapi használatot betöltő típusos gömöri fazekasedények, korsók, szilkék, butellák. Mind közül a legdíszesebbek, így funkcióbeli előkelőséggel is bírnak a bélapátfalvi edények. A bélapátfalvi kőedénygyár az 1800-as évek közepétől 1927-ig működött, díszítő

Ózdi Muzeális Gyűjtemény – Néprajzi kiállítás/Textilek

Vidékünkön a XX. századi honismereti jellegű, helyi gyűjtések koncepciózus irányítása Lajos Árpád és Bodgál Ferenc nevéhez fűződnek. A Miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársaiként felfigyeltek az Ózd és vidékén lévő, kihalófélben lévő hagyományokra, a sok esetben már eredeti funkciójától  megfosztott tárgyakra, amelyek megőrzése időszerű feladatnak tűnt. A szakmai javaslataik alapján ténykedő lelkes amatőrök és lokálpatrióta pedagógusok

Ózdi Muzeális Gyűjtemény – Régészeti kiállítás

RÉGÉSZETI KIÁLLÍTÁS   Ózdot természeti adottságai korán alkalmassá tették a letelepedésre. A völgyekben források voltak, gazdag hal- és vadállomány biztosította az élelmet, a déli domboldalak pedig kezdetleges növénytermesztésre is alkalmasak voltak. Tehát a vidék lakóhely kialakítására jó lehetőséget nyújtott. Emiatt Ózd már az őskorban is viszonylag sűrűn települt hely volt. „Az őskőkorból környékünkön a Bükk