Vállrúd

Vállrúd Főleg kenőolajat, kenőzsírt szállítottak a gyár területén a raktárakból a munkahelyekre. Használták ivóvíz szállítására is, mert kb. 1938-ig a gyári munkahelyek friss ivóvízzel való ellátása gyáron kívül ásott kutakból történt. A két, vízzel telt favedret a vállrúdra akasztva történt  a munkahelyre való szállítás. A vállrúd lekérgezett keményfából készült. Két végén abroncskarikán függő 6 mm-es

Várady Sándor szobrász

Várady Sándor (Miskolc, 1920. máj. 29 – Budapest, 2000. ápr. 7): Munkácsy-díjas (1952) szobrász, érdemes (1989) művész. A fa, kő, márvány, bronz mellett alumíniummal és pirogránittal is dolgozott. Tornászok című szobrát 1957-ben avatták fel Ózdon. A szobrászról bővebben: https://artportal.hu/lexikon-muvesz/varady-sandor-1119/ A kép forrássa: https://www.kozterkep.hu/alkotok/megtekintes/1731/varady-sandor#vetito=235212

Vesszőkosár

Vesszőkosár (élelem szállítására) Részben a helybeliek, részben a közel környékről bejárók családtagjai rakták, hordták vesszőkosárban az ebédet, melyet a munkahelyen fogyasztottak el. 1936-ig a gyárban két műszakban dolgoztak, 12-12 órás munkaidőben, ezért meg volt engedve a dolgozók részére az ebéd behordása. Forrás: Ózdi Muzeális Gyűjtemény / Adattár (75.49.1)  

Veszprémi Imre szobrász

Veszprémi Imre ( Balatonszabadi, 1932. júl. 29. – 2013. ápr. 01.): Munkácsy-díjas (1982) szobrászművész. A kő, a márvány, a gránit szerelmesének tartott művész mészkőből faragott Madárkő című szobrát 1963-ban avatták fel Ózdon. A szobrászról bővebben: https://artportal.hu/lexikon-muvesz/veszpremi-imre-1131/                 A kép forrása: https://kulturpart.hu/2013/04/09/elhunyt_veszpremi_imre

Volny József kohómérnök (1819-1878)

1819-ben született, Szepesolasziban járt elemi iskolába, de apja korai halála miatt továbbtanulását csak a rokonok segítségével tudta folytatni. Gimnáziumi tanulmányait Kassán folytatta 1831 és 1939 között, majd rövid filozófiai és jogi tanulmányok után 1841-ben ösztöndíjjal a Selmeci Akadémiára került, ahol 1844-ben fejezte be tanulmányait. Végzett mérnökként 1844-től a besztercebányai bányáknál dolgozott kamarai alkalmazottként. Az 1848-49-es

Worthington szivattyú

3 db Worthington szivattyút telepítettek az 1895-ben üzembehelyezett gyári kazánházba. Rendeltetésük a 22 db Tischbein kazán vízzel való ellátása volt. A szivattyúk gőzmeghajtásúak voltak, és a 8,5 atmoszférás hálózatról kaptak megtáplálásukat. Korszerűtlenné válásuk miatt 1969-ben lettek leállítva. Forrás: Ózdi Muzeális Gyűjtemény/Adattár

Zorkóczy Samu kohómérnök (1869-1934)

Zorkóczy Samu  1869-ben született Radványban (Zólyom megye). A középiskolát Pozsonyban, az akadémia vaskohó szakát Selmecbányán végezte el, ahol az ifjúsági kör elnöke is volt. 1892-94 között tanársegéd volt az akadémián.     10 évig Salgótarjánban hengerműi főnök volt, majd 5 éven keresztül az Ózdi Vasgyár igazgatója. 1910-től a vállalat központi műszaki igazgatója, 1927-től haláláig, 1934-ig műszaki vezérigazgatója.

Zsákkapca

Zsákkapca (védőeszköz) A nagyolvasztómű öntőcsarnokának dolgozói kb. 1960-ig fatalpú papucsban dolgoztak. A szikravédelem és hősugárzás elleni védelem céljából lábfejüket és alsó lábszáraikat zsákkapcával csavarták be, melyet a lábszáron zsineggel megkötve rögzítettek és erre húzták fel a fapapucsot. Forrás: Ózdi Muzeális Gyűjtemény / Adattár (76.26.1)