CSERÉPEDÉNYEK

Tekintve, hogy Ózd vidékén nem alakult ki hagyományos fazekasközpont, így kereskedelem, árucsere folyamán jutottak el ide egy-egy jellegzetes cserépedénytípus darabjai. Ilyenek, az eredendően hétköznapi használatot betöltő típusos gömöri fazekasedények, korsók, szilkék, butellák. Mind közül a legdíszesebbek, így funkcióbeli előkelőséggel is bírnak a bélapátfalvi edények. A bélapátfalvi kőedénygyár az 1800-as évek közepétől 1927-ig működött, díszítő motívumai közül a legjellegzetesebb az ún. pour-pour rózsa, amit parasztrózsának is neveztek. Vannak kiemelt alkalomra kevesebb számban készült darabok is, melyeknél a festésük a meghatározó.

Az 1896-os évszám tűnik fel az egyik edényen, valamint a felirat: „Ezredéves kiállítási Emlék”, egy másik pedig az 1800-as évek végére széles körben elterjedt Kossuth kultusz bélapátfalvi termékek szóráskörzetében való megjelenését bizonyítja. Az „Éljenek a komák” feliratú edényben egykoron gyermekágyas asszonyhoz vitték az ételt. A készlet eredetileg 1, 3, 4 részes lehetett. Hozzá tartozott a hasonló edényeken kívül a fedél, illetve az azokat összekötő szalag. A fülén barna, raffozásos díszítés található. A porzókon ívelt vonalkázás, a levél erezete árnyaltabb, mint a többi kompozíciós részleten. Szintén bélapátfalvi az a pálinkás butella, amelynél a talprész megfogalmazása barokkos jegyeket visel magán. Aszimmetrikus virágkompozíció jellemzi, realisztikus a levél és a védjegynek számító pour-pour rózsa kialakítása. A szóban forgó stílushoz nagyon hasonló az a hollóházi gyárban készült darab, melynek három sablonos, csonka „máltai” szegfű van a peremén. Elnagyolt pour-pour rózsa a fő, és az ismétlődő motívum is. A rózsa kivételével a perem teljes egésze sablonos. Vastagabb és könnyebb az anyaga, mint az apátfalvi tányéroké. Nyersebbek és homogénebbek a színek. Levegősebb az elrendezés, viszont jobban befogja a rendelkezésre álló felületet a bélapátfalvihoz viszonyítva. Az akasztóhoz képest fejjel lefelé van a rózsa, ami szintén eltérés.

Kultúrtörténeti érdekességnek számít, hogy az egykoron kiemelkedő infrastruktúrával rendelkező Farkaslyuk egy saját cserépedényüzemmel is rendelkezett. Attól függetlenül, hogy az itt előállított termékek minőségileg nem vehették fel a versenyt a nagy gyárakkal, jelentős kereslet volt irántuk. Mindemellett az önellátást is prezentálja, hogy a szénbányászat egyik „mellékterméke” lett az a barna mázas, többnyire kék, zöld virágmintás sablonfestésű, cserépedény mely a kiállításon látható. Az 1923 és 1935 között termelő farkaslyuki fazekasműhely fokozatosan alakult át gépesített faktúrává. A bélapátfalvai kőedénygyárból leszerződtetett Hepka József nevű fazekasmester idővel egyre inkább a tömeggyártásra törekedett. Az agyag gyúrását géppel végezték, a virágcserepeket, az egyszerűbb háztartási edényeket formákban mintázták. A mester mellett állandóan dolgoztak segéd és betanított munkások is. A tömeggyártás már az ő feladatuk volt. Az egyedi háztartási eszközök, és a dísztárgyak megformálását mindig a mester végezte. A jelentősebb dísztárgyak tervezése a bányatelep asztalosműhelyében dolgozó Vass Lóránd mintaasztalos mester feladata volt.