Árpád-kori vasolvasztó kemence (Bucakemence)

A legősibb vasgyártó kemence a bucakemence volt, melyeket agyagos talajú domboldalakba vájtak.

A X-XII. században a kovácsolt vasat közvetlen módon nyerték: az ércekből nem folyékony nyersvas, hanem kovácsoltvas keletkezett. Ez a buca-eljárásnak nevezett vasnyerési mód folyt Trizs község határában is, ahonnan a kemence származik.

A kemence üregébe rakták a tüzelőanyagot, a faszenet, arra rá az ércet és a berakó nyílást betapasztották. Csupán a fújtató számára hagytak nyílást, melyen keresztül kézi fújtatóval levegőt fújtak az olvasztás ideje alatt a kemencébe. A beadagolt ércből az olvasztás folyamán egy meg nem olvadt, csak képlékeny állapotú, szivacsos, salakkal átszőtt buca keletkezett, amit eltávolítva, esetleg többszöri újrahevítéssel és kalapálással a salakzárványoktól többé-kevésbé megszabadítottak , majd így kapták a kovácsoltvas bucát. A termékből azonnali kovácsolással készítették a tárgyakat.

Az ÓMGY gyűjteményébe került az a pácolt faláda is, melybe a helyszínen a kemence kiemelése, majd onnan a múzeumba való szállítása történt. A restaurálás során a láda felső és elülső oldallapját eltávolították , a kemence védelme és a múzeumban való bemutathatósága miatt üveglappal lett ellátva.

A ládában barnás-vöröses kiégett agyagtalajban helyezkedik el a bucakemence. Tüzelőterének aljában lett elhelyezve egy itt feltárt salakdarab, tetején pedig a korabeli vasérc.

A bucakemencétől jobbra van a munkagödör, amit valószínűleg a fúvókák és más anyagok tárolására használtak.

Forrás: Ózdi Muzeális Gyűjtemény / Adattár (87.4.1-4)