Névjegy:

Születési idő: 1907.

Versenyszáma: atlétika – gátfutás

Olimpiai szereplése: 1936. Berlin: 400 m gátfutás – helyezetlen

A náci Németország 1939. szeptember 1-jén megtámadta Lengyelországot, s ezzel kezdetét vette a II. világháború. Ennek a komoly véráldozatot követelő orvtámadásnak már voltak előjelei, és 1938. év nyarának elején nagyszámú lengyel polgár hagyta el hazáját. Az emigránsok több útvonalon érkeztek hazánkba, ki-ki ismerete, lehetősége alapján választott új otthont. Egyik ilyen irány Kassán át Ózdra és környékére vezetett, bízva a Rimamurány-Salgótajáni Vasmű Rt. üzemeinek, bányáinak munkalehetőségében. A nagyszámú érkező elhelyezésére a közeli Hangony község határában egy fogadóállomást, tábort alakítottak ki, ahol az alapvető ellátások biztosítása mellett megtörtént az „igazolás”, majd a megfelelő papírokkal tovább irányították a menekülteket.

Az egyik érkező egy sportos alkatú, szimpatikus fiatalember, Stefan Nowosielszki volt, aki előrelátó módon minden iratát magával hozta, kiváló német nyelvtudásának köszönhetően hamar szót értett a jelenlévő bizottság tagjaival, s mivel kohómérnöki oklevéllel rendelkezett, Ózdra irányították. A helyi hatóságok a regisztrálás után a Vasgyárhoz történő felvételét kezdeményezték. Kiváló kohász szakember volt, néhány hónapi kohó-üzemi „gyakorlat” után az Acélmű állományába került. A fellelhető nyilvántartások szerint 1940. január 1-től kiemelt mérnöki státusza volt, a négy legjobban megfizetett szakember egyike lett. A Vasgyár haditermelésre való átállásának időszakában a legkorszerűbb technológia, az elektro-acélgyártás irányítását bízták rá. [1]

Ózdi  tartózkodásának első időszakában Kisfaludon lakott kvártélyon, ami közel esett az ÓVTK sporttelepéhez. Gyakran nézelődött, majd rászánta magát és jelentkezett az atlétáknál. Ekkor életének egy másik érdekes részletére derült fény. Sokszoros lengyel bajnokként tagja volt a berlini olimpián szerepelt nemzeti atlétaválogatottnak, a 400 méteres gátfutásban állt rajthoz. A selejtezőkön túljutott, ám a középdöntőből nem sikerült továbbjutnia. A kétkedőket egyrészt hivatalos iratokkal szerelte le, majd minden edzés nélkül „lenyomott” két egy percen belüli négyszáz métert. Hamarosan a gátfutók edzője lett – ilyen irányú képesítéssel is rendelkezett -, legkedvesebb tanítványai Petróczy Lajos, Kállay Tibor és Dér János voltak. A következetes edzésirányítás mellett a technikai feltételek javításában is közreműködött, szakmai irányításával 1939 őszén átépítették a Sporttelep futópályáját. Így már a nemzetközi szabványoknak megfelelő körülmények között folyhattak az edzések és rendezhettek versenyeket.

Az M.ÓVTK atléta csapata az 1942. évi Rimai Olimpián /Salgótarján/, a felső sor közepén Stefan Nowosielszki, a csapat edzője

 1945 augusztusában tért vissza hazájába, szakterületén ténykedett tovább, az 1950-es évek elejétől Lengyelország legnagyobb kohászati üzemének, a Nova Huta-i Kombinát vezérigazgatója volt nyugdíjazásáig.

[1] RMST ÓZDI VAS ÉS ACZÉLGYÁRA alkalmazott tisztviselői kimutatás az 1944. évben – Városi Múzeum Adattára. Levéltári szám: 190-80.

 

FORRÁS: IFJ. VASS TIBOR: ÓZDI SZIKRÁK AZ OLIMPIAI LÁNGBAN: ÓZDI KÖTŐDÉSŰ SPORTOLÓK A NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOKON