Névjegy:

Születési hely: Budapest

Születési idő: 1903. október 28.

Elhunyt: 1965. Budapest

Versenyszáma: magasugrás

Egyesülete: BBTE

Legjobb eredményei:

7x magyar bajnok

Csúcstartó: 192 cm

Olimpiai szereplése: 1928. Amszterdam: magasugrás – 184 cm – 11-15. hely

A nyúlánk fiatalember a Budapesti (Budai) Torna Egylet színeiben atletizált, kiváló eredményeit magasugrásban érte el. A családban nem volt ismeretlen a sport, édesapja – Kellner Gyula – az athéni olimpiai játékok maratoni futás számának bronzérmese volt. Első sikereinek időpontja 1926, amikor 181 cm-rel kerületi bajnok és az ötös csapatbajnokságban a BBTE versenyzőjeként ugyancsak első.

Példa nélküli bajnoki sorozata 1927-ben kezdődött, 190 cm-es ugrásával első ízben nyert egyéni bajnoki címet. 1934-ig egy esztendő kivételével első helyen végzett, 1930-ban szorult a dobogó második fokára. A hét egyéni sikerhez még két csapat-arany is társul, 1936 és ’37 öt fős csapatbajnoka a BBTE gárdája volt. Ezen időszakban tagja minden magyar válogatottnak. Mint huszonötszörös magyar válogatott. A Magyar Atlétikai Szövetség aranyérmes atlétája címet kapta meg. Legjobb eredményét (192 cm) két alkalommal érte el, sajnos először a „legrosszabbkor”, az amszterdami olimpia utáni első hazai versenyén, majd 1929-ben az angol nemzetközi bajnokság megnyerésekor. További nemzetközi sikerei is számottevőek, Oslo, Milánó, Köln, Koppenhága, Berlin, Athén, Genova, Lemberg, Stockholm nemzetközi versenyeinek győztese. 1926-28-ban védte és végleg elnyerte a dorogi vándordíjat. Több mint 700 díj nyertese.

Jó szereplés reményében indult az amszterdami olimpián, szakmai körök szerint éremesélyes volt. Az „A” csoportban szerepelt, a 183 cm-es kezdőmagasság után még egy centimétert javult, végül ötödmagával a 11-15. helyen végzett. Az olimpia magasugró számát az amerikai Robert King nyerte 194 centiméterrel, 2-3. helyen holtversenyben az amerikai Benjamin Hedges és a francia Claude Ménard végzett 191 centiméterrel. Késmárki egy egyéni csúcs-közeli eredménnyel szép helyezést érhetett volna el. Az olimpiai atlétikai számok megrendezése után három hónappal új magyar magasugró rekord született, 1928. október 7-én a hagyományos dorogi ugróversenyen a magasugrás győztese Késmárki Kornél, eredménye 192 cm. Ez három hónappal korábban olimpiai ezüstérmet jelentett volna.

 Késmárki Kornél verseny közben

1938-ban fejezte be versenyzői pályafutását. Eredeti képesítése alapján, grafikusként dolgozott tovább, ám az atlétikai pályáktól sem tudott megválni. Edzőként volt egyesületénél ténykedett, ám más területen is végzett munkát szeretett sportága népszerűsítése kapcsán.

Ez irányú tevékenysége vezette Ózdra. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Bányaigazgatóságának felkérését elfogadva vándoredzőként működött a térségben. A „RIMA” alkalmazásában az Ózd környéki bányatelepülések – Farkaslyuk, Somsály, Járdánháza, Bánszállás – sportéletének fellendítését kapta feladatul. Az 1938-ban elkezdett munkája eredményeként két-három év alatt erős atlétikai csapatokat alakított ki. Jellemző erre Somsály bányatelep, ahol 1940-ben 700 főt megmozgató versenyt bonyolíthattak le az erőssé vált helyi atlétikai életre alapozva. A somsályi dobó és középtávfutó, valamint a farkaslyuki magasugró tanítványai tagjai lettek a korosztályos magyar válogatottnak és a nemzetközi versenyek sikeres szereplőivé váltak. Nemzetközi ismeretségét felhasználva, somsályi fiatalok versenyezhettek a Skandináv országokban.

1944 tavaszán visszaköltözött Budapestre. A második világégés után a Magyar Atlétikai Szövetségben végzett társadalmi munkát, s e mellett edző is volt. 1965-ben bekövetkezett haláláig eredeti képesítése alapján, szakmájában dolgozott.

 

FORRÁS: IFJ. VASS TIBOR: ÓZDI SZIKRÁK AZ OLIMPIAI LÁNGBAN: ÓZDI KÖTŐDÉSŰ SPORTOLÓK A NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOKON