A kiállított csille a nagyolvasztók anyaggal történő ellátásra szolgált az elegytéren.  A csillékbe az érctárolóból: ércet, ércpótlót és salakképzőt /mészkövet, dolomitot/; közvetlen vasúti kocsiból: kokszot, vasforgácsot és szeparátorvasat rakodtak az elegytéri dolgozók. A csillét 1 fő rakta és tolta először mérlegelés végett mérlegre, onnan a felvonóhoz. Bár vaslapokkal volt a mozgatási terület kirakva, a 13 q tolása igen nagy fizikai erőkifejtést igényelt, amit szinte emberfelettivé tett a téli havas időjárás. Két nagy és egy kis átmérőjű keréken volt mozgatható a csille. A 2 nagy kerék rögzített tengelyen forog, a kis kerék az irányíthatóság miatt forgócsapos. A mozgatási távolság esetenként a 150-200 métert is elérte. A csilléket 1908-tól, az első nagyolvasztó beindításától használták. 1962-től 1966-ig folyamatosan gépesítették az elegyteret, így a csillézés megszűnt. Ez a csille 1955-től volt használatban az elegytéren.

Forrás: Ózdi Muzeális Gyűjtemény/Adattár