Névjegy:

Születési hely: Ózd

Születési idő: 1944. április 5.

Elhunyt: Ózd, 2018. január 31.

Versenyszáma: kézilabda

Egyesülete: Ózdi Kohász SE.

Legjobb eredményei: VB: három szereplés – 3x 8. helyezés, – Világválogatott – 1968-ban.

Olimpiai szereplése: 1972. München: kézilabda – 8. hely.

Az ózdi gyári iskolában Mohos Ferenc testnevelő tanár keze alatt kezdett rendszeresen sportolni. Kézilabdát 1957-ben, nyolcadikos korában vett először kezébe, amikor Petróczy Lajos az új sportághoz, a kispályás kézilabdához toborzott srácokat. Első sikereit a gimnáziumi évek alatt érte el, területi Középiskolai Bajnokságot nyert az ózdi József Attila Gimnázium csapatával, e mellett – labdaérzékéből adódóan – kosárlabdázott is.

Fiatalon – 14 éves korában – tagja lett az Ózdi Kohász férfi felnőtt csapatának, mely nagy bravúrral 1962-64 között a Megyei I. osztályból az NB I-be jutott. Játékos pályafutása a klubhűség mintaképe, a sok megkeresés ellenére mindvégig (1976-ig) az Ózdi Kohász SE játékosa maradt. Mindvégig a csapata meghatározó játékosa volt, a 15 év alatt 2043 alkalommal „zörgette” meg az aktuális ellenfél hálóját, nem valószínű, hogy ilyen eredményességgel sok játékos dicsekedhet akár hazánkon kívül is.

Technikás játékára, gólerősségére a Magyar Kézilabda Szövetség edzői, szövetségi kapitánya 1963-ban figyeltek fel, tagja lett a csehszlovákiai Világbajnokság 8. helyezett magyar válogatottnak. A debütálást 1974-ig még további 177 mérkőzés követte a nemzeti színekben. Három Világbajnokságon szerepelt: 1964. Csehszlovákia, 1967. Svédország, 1970. Franciaország. Mindhárom alkalommal 8. helyen végzett nemzeti válogatottunk. Egyéni sikerként kell elkönyvelni, az 1967. évi szereplést, Svédországban a VB gólkirálya volt és a mutatott játéka alapján a következő évben meghívást kapott a világválogatottba is.

Világválogatott a Csehszlovák Kézilabda Szövetség jubileumi tornáján

Játéktudása, formája alapján biztos tagja volt az 1972-es, müncheni olimpiai válogatottnak. A kézilabdatornán a magyar válogatott 6 mérkőzése közül ötön szerepelt, az USA elleni győzelemhez 5, a japán elleni sikerhez 4 góllal járult hozzá. A jugoszlávok ellen egy, a román és nyugatnémet válogatottal vívott találkozón 2-2 gólt lőtt. Nemzeti gárdánk 2 győzelemmel és 4 vereséggel a 8. helyen zárta olimpiai szereplését. A hazai közvélemény többet várt a csapattól, hisz kiváló játékosokból állt az együttes, több szakmai értékelés szerint a csapat a „túledzettség” benyomását keltette.

A nemzeti válogatottban még két évig szerepelt, az Ózdi Kohásznál 1976-ban fejezte be aktív játékos pályafutását. Kétszer volt a hazai első osztály legeredményesebb játékosa, 1966-ban az „Év játékosa”. 1972-ben szerzett edzői minősítése alapján közel egy évtized következett a kispadon. Egyesülete, az ÓKSE férfi majd női csapatának szakmai munkáját irányította, majd a somsályi férfi csapatnál végzett kiemelkedő munkát. A kis klub csapatát történetének legnagyobb sikeréhez, a II. osztályú szerepléshez irányította. 1983-ban hatalmas feladatot vállalt, az Ózdi Kohász SE ügyvezető elnöke lett. Tizenkét évig látta el a térség legnagyobb egyesületének irányító feladatkörét, nem irigylésre méltó időszakban. A bázisvállalat, Ózdi Kohászati Üzemek gazdasági hanyatlásának, majd felszámolásának éveiben a pénzügyi nehézségek ellenére is életben tartotta a klubot.

Később a Magyar Kézilabda Szövetség Etikai Bizottságának és a B.A.Z. megyei Kézilabda Szövetség elnökévé választották, mely funkciót hat évig látta el. Vállalkozóként Ózdon élt, kétszer kapott kormány-kitüntetést, közéleti szereplése elismeréseként 2009-ben „Ózd város Díszpolgára” lett. 2012-ben vándordíjat alapított, melyet az Ózdi Kézilabda Club egy-egy szezonban legeredményesebben szereplő játékosa kapja meg. 2018. január 31-én hunyt el.

 

FORRÁS: IFJ. VASS TIBOR: ÓZDI SZIKRÁK AZ OLIMPIAI LÁNGBAN: ÓZDI KÖTŐDÉSŰ SPORTOLÓK A NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOKON